A beszéd királysága

Olvasói vélemények

Tom Wolfe „A beszéd királysága” című műve kritikával illeti a Darwin és Chomsky által javasolt evolúciós elméleteket, és ehelyett azt állítja, hogy a nyelv inkább kulturális műalkotás, mint a biológiai evolúció terméke. Wolfe megvizsgálja Darwin munkásságának történelmi hátterét, a Wallace-szal való rivalizálását és Chomsky nyelvészeti elméleteit, miközben a szatíra és a kritikai elemzés között váltakozó elbeszélést nyújt.

Wolfe írói stílusa magával ragadó és szellemes, ami élvezetes olvasmánnyá teszi a könyvet. Lenyűgöző történelmi anekdotákat mutat be Darwinról és Wallace-ról, betekintést nyújtva hozzájárulásukba és rivalizálásukba. A könyv provokatív módon kérdőjelezi meg a bevett narratívákat, és vonzó a nyelvészet és az evolúcióelmélet iránt érdeklődők számára.

A kritikusok megjegyzik, hogy Wolfe túlságosan leegyszerűsíti Darwin és Chomsky elméleteit, egyesek szerint pedig nem érti mélyen az általa kritizált témákat. Emellett egyes olvasók megalapozatlannak tartják következtetéseit, és úgy érzik, hogy nem foglalkozik megfelelően Darwin hozzájárulásának jelentőségével. A könyv polarizáló hatású is lehet, haragot válthat ki a darwini és a chomsky-i elméletek hívei között.

(302 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Kingdom of Speech

Könyv tartalma:

A mesemondó és riporter mester provokatívan állítja, hogy amit a beszédről és az emberi evolúcióról tudni vélünk, az téves.

„Üvöltő, örömteli és túlzó támadás - mindenekelőtt - az evolúció elmélete ellen.” (Dwight Garner, New York Times)

Tom Wolfe, akinek legendája az újságírásban kezdődött, egy olyan szemfelnyitó utazásra visz minket, amely minden bizonnyal széles körű vitákat fog kiváltani. A BESZÉD KIRÁLYSÁGA lebilincselő, paradigmaváltó érvelés arról, hogy a beszéd - és nem az evolúció - felelős az emberiség összetett társadalmaiért és vívmányaiért.

Alfred Russel Wallace-tól, az angoltól, aki megelőzte Darwint a természetes szelekció elméletében, de később lemondott róla, és a modern kor antropológusának, Daniel Everettnek ellentmondásos munkáján keresztül, aki szembeszáll a jelenlegi bölcsességgel, miszerint a nyelv keményen be van drótozva az emberbe, Wolfe megvizsgálja a darwinizmus ünnepélyes, hosszúra nyúlt, nevetséges ziccereit, a régit és a neót, és itt, A beszéd királyságában irrelevánsnak találja.