Kingdom of Speech

Olvasói vélemények

Tom Wolfe „A beszéd királysága” című műve a nyelv eredetének provokatív feltárása, valamint Charles Darwin és Noam Chomsky kritikája. Wolfe amellett érvel, hogy a nyelv inkább kulturális műalkotás, mint a biológiai evolúció terméke. A könyvet szórakoztató elbeszélői stílus és éles kritika jellemzi, de kritikával is szembesül a Darwin és Chomsky hozzájárulását érintő túlzott leegyszerűsítések és pontatlanságok miatt.

Wolfe írói stílusa magával ragadó és szellemes, az összetett témákat közérthetővé és szórakoztatóvá teszi. Az elbeszélés hatásosan állítja egymás mellé a történelmi személyiségeket, mint Darwin és Wallace, és a modern nyelvészeket, mint Chomsky és Everett, megvilágítva elméleteik figyelmen kívül hagyott aspektusait. Az olvasók nagyra értékelik Wolfe azon képességét, hogy vitákat indít el az evolúcióról és a nyelvről, és elgondolkodtat a bevett tudományos narratívákról.

A kritikusok szerint Wolfe túlságosan leegyszerűsíti Darwin és Chomsky hozzájárulását, és olyan elfogult értelmezéseket mutat be, amelyek nem tükrözik megfelelően a történelmi összefüggéseket. Egyes olvasók úgy vélték, hogy elméletének nincs elegendő empirikus alátámasztása, és hogy félreérti a nyelvészet és az evolúció kulcsfontosságú alapelveit. A könyv következtetései frusztrálhatják azokat, akik szigorú tudományos diskurzust keresnek a nyelv eredetéről.

(302 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Alfred Russel Wallace-tól, az angoltól, aki megelőzte Darwint a természetes szelekció elméletében, de később megtagadta azt, és a mai antropológus, Daniel Everett ellentmondásos munkáján keresztül, aki szembeszáll a jelenlegi bölcsességgel, miszerint a nyelv keményen be van drótozva az emberbe, a szerző megvizsgálja a darwinizmus zeg-zugát, a régit és a neót, és így tovább.