Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv elemzi a Kelet-római Birodalom fennmaradását a 7. században az arab inváziók okozta jelentős veszteségek ellenére, és a szerző több, egymással összefüggő tényezőt azonosít, amelyek hozzájárultak a birodalom ellenálló képességéhez és középkori Bizánci Birodalommá való átalakulásához.
Előnyök:A könyv a Bizánci Birodalom túlélésének lenyűgöző és részletes feltárását nyújtja, frissített betekintést nyújt és kiegészíti a témával foglalkozó korábbi munkákat. A szerző írásmódja elegáns és világos, amely az összetett történelmi eseményeket is érthetővé teszi. A recenzensek kiemelik a túlélés különböző okaival kapcsolatos elemzői mélységét, beleértve az identitásbeli változásokat, a környezeti változásokat és az erős kormányzást.
Hátrányok:Néhány olvasó száraznak találta a hangos változatot, és tekintettel a bonyolult témára, a könyv megemésztése jelentős erőfeszítést igényelhet. Emellett az olyan konkrét tényezők, mint az éghajlatváltozás és a szervezeti alkalmazkodóképesség egyes olvasók számára bonyolult lehet a teljes megértése.
(5 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Empire That Would Not Die: The Paradox of Eastern Roman Survival, 640-740
Könyv tartalma:
A Kelet-római Birodalom a hatodik században Nyugat-Eurázsia legnagyobb állama volt. Csupán egy évszázaddal később már csak töredéke volt korábbi méretének. A birodalmat ellenségek vették körül, háborúk és betegségek pusztították, és úgy tűnt, hogy a birodalom összeomlásra van ítélve. Mégsem halt meg. Ebben a holisztikus elemzésben John Haldon megvilágítja azokat a tényezőket, amelyek lehetővé tették, hogy a Kelet-római Birodalom minden esély ellenére fennmaradjon a nyolcadik századig.
Kr. u. 700-ra a birodalom területének háromnegyedét elvesztette az iszlám kalifátus miatt. A megmaradt anatóliai és égei-tengeri területek zord földrajzi adottságai azonban stratégiai szempontból előnyösek voltak, mivel megakadályozták, hogy az ellenség tartósan elfoglalja a birodalmi városokat, ugyanakkor sebezhetővé tették őket a római ellentámadásokkal szemben. Minél inkább zsugorodott a birodalom, annál inkább a főváros, Konstantinápoly köré összpontosult, amelynek ostromról ostromra való ellenálló képessége döntőnek bizonyult. Az éghajlati változások is szerepet játszottak, lehetővé téve a mezőgazdasági termelésben bekövetkezett változásokat, amelyek a császári gazdaságnak kedveztek.
Ugyanakkor a birodalmat sújtó válság a császári udvart, a tartományi uralkodó osztályokat és az egyházat szorosabbra fűzte. Az állam és az egyház együttesen egy szakralizált birodalmat testesített meg, amely a császárt, nem pedig a pátriárkát tartotta a kereszténység szimbolikus fejének. Területi veszteségei ellenére a birodalom nem szenvedett komoly politikai törést. Ami megmaradt, az egy középkori keresztény római állam magja lett, egy erőteljes politikai teológiával, amely azt jósolta, hogy a császár végül győzni fog Isten ellenségeivel szemben, és megalapozza az ortodox kereszténység világuralmát.
