Olvasói vélemények
Összegzés:A könyvet jelentős filozófiai műként tartják számon, amely mélyen foglalkozik Hegel gondolataival, új értelmezéseket kínál, és áthidalja a különböző filozófiai hagyományok közötti szakadékokat. Ugyanakkor elsősorban a filozófiai háttérrel rendelkező, haladó olvasók számára alkalmas, így az alkalmi olvasók számára kihívást jelent.
Előnyök:⬤ Világos és erőteljes betekintést nyújt Hegel „A szellem fenomenológiájába”.
⬤ Magas szintű részletesség és kifinomult érvelés.
⬤ Hatékonyan hidalja át a kontinentális és az analitikus filozófiai szakadékot.
⬤ Világos írásmód, a szakzsargon erőteljes használata ellenére.
⬤ Átformáló a filozófiai háttérrel rendelkező olvasók számára, javítva a normativitás és más filozófusok megértését.
Hátrányok:⬤ Széleskörű filozófiai előismereteket igényel, ami az alkalmi vagy kevésbé képzett olvasók számára hozzáférhetetlenné teszi.
⬤ Az érvek és fogalmak összetettsége túlterhelheti azokat, akik nem rendelkeznek szilárd filozófiai alapokkal.
⬤ A könyvvel kapcsolatos egyes kritikák szerint a könyv érthetetlen lehet azok számára, akik nem járatosak a témában.
(17 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
A Spirit of Trust: A Reading of Hegel's Phenomenology
Könyv tartalma:
Negyven évig készült Hegel A szellem fenomenológiájának régóta várt újraértelmezése a világ egyik legismertebb és legbefolyásosabb filozófusának mérföldkőnek számító hozzájárulása a filozófiához.
Ebben a várva várt műben Robert Brandom teljesen újszerűen meséli el az eszmék romantikus racionalista kalandját, amely Hegel klasszikusa, A szellem fenomenológiája. Az analitikus, kontinentális és történeti hagyományokat összekapcsolva Brandom bemutatja, hogy a kortárs filozófia uralkodó gondolkodásmódjait hogyan kérdőjelezi meg Hegel.
A bizalom szelleme az emberiség életében bekövetkezett hatalmas történelmi váltásról szól, amely a modernitás eljövetelét jelenti. Kant a Kritikáiban arról a különbségről beszél, hogy mi a dolgok önmagukban és hogyan jelennek meg számunkra.
Hegel úgy látja, hogy Kant megkülönböztetése egyértelművé teszi, mi választja el az antik és a modern világot. Az ókori világban a normatív állapotokat - annak megítélését, hogy minek kellene lennie - objektív tényeknek tekintették. A modern világban ezeket az ítéleteket attitűdök - szubjektív álláspontok - határozzák meg. Hegel egy olyan nézetet támogat, amely e két megközelítést egyesíti, és amelyet Brandom "objektív idealizmusnak" nevez: létezik objektív valóság, de nem tudjuk értelmezni anélkül, hogy előbb értelmet adnánk annak, hogyan gondolkodunk róla.
Hegel megközelítése szerint csak akkor válunk ágenssé, ha más ágensek ilyennek tekintenek bennünket. Ez azt jelenti, hogy az olyan normatív státuszokat, mint az elkötelezettség, a felelősség és a tekintély, a kölcsönös elismerés társadalmi gyakorlatai hozzák létre. Brandom amellett érvel, hogy amikor öntudatos elismerő attitűdjeink a nagylelkűség és a bizalom radikális formáját ölthetik, amelyet Hegel leír, akkor túlléphetünk a zaklatott modernitáson, és beléphetünk a szellem új korszakába.
