Értékelés:
Jack Kerouac „Book of Blues” című művéről írt kritikák a költő egyedi költői stílusa iránti csodálat és a mű általános hatásával kapcsolatos kritikák keveredését mutatják be, összehasonlítva azt híres prózai műveivel. Az olvasók értékelik a ritmus és a képek innovatív használatát, valamint a szerzőnek a jazzhez és a személyes élményekhez fűződő mély kapcsolatát. Néhányan azonban úgy érzik, hogy bár a könyv tisztességes, nem éri el Kerouac más irodalmi alkotásainak magasságait.
Előnyök:⬤ Egyedi költői stílus, amelyet a jazz ritmusai és a spontán írásmód befolyásolt.
⬤ Erős képi világ és inspiráló tulajdonságok.
⬤ Érdekes és emlékezetes darabokat tartalmaz, mint például a „Desolation Blues” és egy francia vers, amely visszhangot kelt az olvasókban.
⬤ Kerouac életének és tapasztalatainak más szemszögből való megismerése.
⬤ Néhány olvasó szerint a gyűjtemény nem figyelemre méltó Kerouac híresebb műveihez képest.
⬤ Néhány vers talán nem rezonál olyan erősen a szándékolt hangzás és előadásmód megértése nélkül.
⬤ Összességében egyesek szerint ez csak egy tisztességes könyv, amelyből hiányzik a Kerouac-tól elvárt mélység.
(7 olvasói vélemény alapján)
Book of Blues
Jack Kerouac, akit leginkább a „Duluoz legendája” című regényeiről, köztük az Úton és a The Dharma Bums című regényekről ismerhetünk, jelentős költő is.
Ebben a nyolc bővített versben Kerouac a nyelv zenéjével ír a tapasztalat szívéből, ugyanazt az instrumentális blues-formát alkalmazva, amelyet a legteljesebb hatásfokkal használt a Mexico City Blues című művében, a posztmodern irodalom nagyrészt méltatlan klasszikusában. A Book of Blues, amelyet maga Kerouac szerkesztett, egy képekben gazdag, ritmikától hajtott, a pillanatra való áhítatos odafigyelésen alapuló, a nyelv és a tudat túláradó, képekben gazdag kitörés.
„Az én rendszeremben a blues-kórusok formáját a mellzsebfüzet kis lapja korlátozza, amelybe íródtak, akárcsak a jazz blues-kórus meghatározott számú ütemének formáját, és így néha a szó jelentése átvihető egyik kórusból a másikba, vagy nem, ahogyan a jazzben a frázisok jelentése harmonikusan átvihető egyik refrénből a másikba, vagy nem, így a bluesban, akárcsak a jazzben, a formát az idő határozza meg, és az, hogy a zenészek spontán frázisokat alkotnak és harmonizálnak az idő ütemével, ahogy az a kimért refrénekben hullámzik és hullámzik. ” --Jack Kerouac.
