Olvasói vélemények
Összegzés:Stephen Mulhall „A bűnbeesés filozófiai mítoszai” című könyve a keresztény témák, különösen a bűnbeesés, az eredendő bűn és a megváltás fogalmainak hatását vizsgálja Nietzsche, Heidegger és Wittgenstein filozófiai gondolataira. Miközben úgy tűnt, hogy maguk a filozófusok elutasítják vagy figyelmen kívül hagyják ezeket a témákat, Mulhall amellett érvel, hogy műveik a keresztény eszmék szekularizált felhívását tükrözik. A könyv az identitás és az emberiség mélyreható újragondolását nyújtja, így elgondolkodtatóvá teszi e filozófusok rajongói és kritikusai számára egyaránt.
Előnyök:A könyvet dicsérik világosságáért, mélységéért és elegáns érveiért. Eredetinek és éleslátónak tartják Mulhall képességét, hogy összetett filozófiai gondolatokat kapcsol össze keresztény témákkal. Az olvasók széles körét szólítja meg, és arra hívja őket, hogy gondolják át a világi és vallási identitásról alkotott felfogásukat. Emellett a szerzőnek az olyan jelentős személyiségekre, mint Nietzsche, Heidegger és Wittgenstein vonatkozó reflexiói is tanulságosak és elgondolkodtatóak.
Hátrányok:Néhány olvasó kihívásnak találhatja a filozófiai vitákat, vagy nem érthet egyet Mulhall értelmezéseivel a három filozófusról. A gondolkodókról való előzetes ismeretekre való támaszkodás elidegenítheti a közönség egy részét. Emellett a könyv mind a keresztény olvasók, mind a világi filozófusok körében heves reakciókat válthat ki, mivel olyan összefüggéseket sugall, amelyek ellentmondásosnak vagy nemkívánatosnak tűnhetnek.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Philosophical Myths of the Fall
Könyv tartalma:
A felvilágosodás utáni filozófusok elvetették az eredendő bűn gondolatát, és így azt a nézetet, hogy az élet a belőle való megváltás keresése? Stephen Mulhall A bűnbeesés filozófiai mítoszai című könyvében három nagy hatású filozófus - Nietzsche, Heidegger és Wittgenstein - munkásságában meglepő etikai-vallási dimenziót azonosít és értékel. Azt kérdezi, hogy: Vajon az emberiségről mint szerkezetileg hibásról alkotott keresztény elképzelés az, amit ez a három gondolkodó egyszerűen csak kritizálni akar? Vagy inkább arra jutnak, hogy ugyanannak a mitológiának a szekuláris változatait reprodukálják?
Mulhall azt állítja, hogy mindegyikük más-más módon alakítja ki a megváltásra szoruló emberi lény koncepcióját: műveikben nem annyira a tévedésre és a fantáziára képesnek vagy hajlamosnak, hanem inkább strukturálisan perverznek, az igazságtalanságban élőknek tűnünk. Ebben a tekintetben munkásságuk inkább a keresztény szemlélethez, mint a felvilágosodás főáramához igazodik. Mindhárom gondolkodó azonban kifejezetten elutasítja az emberi perverzitás bármilyen vallási értelmezését; sőt, magát az emberi lény eredetileg bűnösnek való felfogását tartják központi kérdésnek, amelyből meg kell váltani bennünket.
És mégis, mindegyikük saját gondolkodásában ennek a felfogásnak központi elemeit is reprodukálja; mindegyikük elmeséli a bűnbeesésünkről szóló saját mítoszát, és a megváltás saját képét mutatja be. A könyv azzal a kérdéssel zárul, hogy vajon a vallás iránti ilyen mértékű elkötelezettség közelebb hozza-e e filozófusok gondolkodását az emberi állapot igazságához, vagy inkább távolabbra kényszeríti azt attól.
