Olvasói vélemények
Összegzés:Greg Robinson „A demokrácia tragédiája” című könyvéről szóló kritikák kiemelik, hogy az alapvető tudományos munka a japán-amerikai és kanadai internálásról a második világháború alatt. A kritikusok dicsérik a kutatás mélységét, a kérdés átfogó vizsgálatát Észak-Amerikában, valamint a polgári szabadságjogokról szóló kortárs viták szempontjából való relevanciáját. Egyes kritikusok azonban ellentmondásokat észleltek Robinson kapcsolódó témák, különösen a német-amerikai internálások kezelésében.
Előnyök:⬤ A japán-amerikai és japán-kanadai internálás átfogó és részletes vizsgálata.
⬤ Jól kutatott, új betekintést nyújt a polgári szabadságjogok kérdéseibe.
⬤ A latin-amerikai tapasztalatok bevonásával szélesebb perspektívát kínál.
⬤ Elismert, meghatározó mű, amely éveken át referenciaként szolgálhat.
⬤ Releváns a faji profilalkotásról és a polgári szabadságjogokról szóló jelenlegi viták szempontjából.
Hátrányok:⬤ Néhány pontatlanságot észleltek a német-amerikai internálással kapcsolatban.
⬤ Hiányzik a mélység a japán-amerikaiakhoz képest más internált csoportok tapasztalatainak tárgyalásában.
⬤ Néhány kritikus megemlítette, hogy ez nem biztos, hogy a téma végső lezárása, ami azt jelzi, hogy a jövőben is lehet még vizsgálódni.
(10 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
A Tragedy of Democracy: Japanese Confinement in North America
Könyv tartalma:
Mintegy 120 000 japán amerikai fogva tartását a második világháború alatt, amelyet gyakran japán-amerikai internálásnak neveznek, az Egyesült Államok modernkori történelmének legsúlyosabb hivatalos polgárjogi jogsértéseként jellemezték. Greg Robinson nemcsak merész új értelmezést kínál ezeknek az eseményeknek a megértéséhez, hanem nagyobb időkeretben és transznacionális perspektívából is vizsgálja őket.
Robinson újonnan felfedezett anyagokra támaszkodva a fogva tartás háttértörténetét tárja elénk, amely most először mutatja be, hogy az amerikai kormány milyen mértékben felügyelte a japán közösségeket a háborút megelőző években, és hogy a hivatalnokok "koncentrációs táboroknak" nevezett táborokat építettek az ellenséges külföldiek számára. A szerző a bezártság utóhatásait is megvizsgálja, beleértve a japán amerikaiak helyét a háború utáni polgárjogi küzdelmekben, a táborok egykori foglyainak hosszú ideig tartó, jogorvoslatért folytatott mozgalmát, valamint a táborok mint az országos megemlékezések és viták próbaköveinek folyamatos szerepét.
A legjelentősebb, hogy A demokrácia tragédiája az első olyan könyv, amely a nyugati parti japán amerikaiakkal szembeni hivatalos politikát elemzi észak-amerikai kontextusban. Robinson a szárazföldi elzárást a háborús Hawaii eseményeivel együtt tanulmányozza, ahol a japán amerikaiaktól való félelem indokolta a hadsereg diktatúráját, az alkotmány felfüggesztését és a katonai bíróságok felállítását. A japán amerikaiakkal való bánásmódot hasonlóképpen értelmezi a 22 000 japán származású kanadai állampolgár és lakos British Columbiából való elzárásával szemben. A demokrácia tragédiája elbeszéli a közel 5000 japán kiutasítását Mexikó csendes-óceáni partvidékéről, valamint a latin-amerikai japánok megrendítő történetét, akiket elraboltak otthonukból és internáltak az Egyesült Államokban. Robinson a japánok elzárását kontinentális és nemzetközi jelenségként közelíti meg, és valóban kaleidoszkópszerű képet nyújt annak keletkezéséről és kimeneteléről.
Mintegy 120 000 japán amerikai fogva tartását a második világháború alatt, amelyet gyakran japán-amerikai internálásnak neveznek, az Egyesült Államok modernkori történelmének legsúlyosabb hivatalos polgárjogi jogsértéseként jellemezték. Greg Robinson nemcsak merész új értelmezést kínál ezeknek az eseményeknek a megértéséhez, hanem nagyobb időkeretben és transznacionális perspektívából is vizsgálja őket. Robinson újonnan felfedezett anyagokra támaszkodva a fogva tartás háttértörténetét tárja elénk, amely először mutatja be, hogy az amerikai kormány milyen mértékben figyelte a japán közösségeket a háborút megelőző években, és hogy a tisztviselők "koncentrációs táboroknak" nevezett táborokat építettek az ellenséges külföldiek számára. A szerző a bezártság utóhatásait is megvizsgálja, beleértve a japán amerikaiak helyét a háború utáni polgárjogi küzdelmekben, a táborok egykori foglyainak hosszú ideig tartó, jogorvoslatért folytatott mozgalmát, valamint a táborok mint az országos megemlékezések és viták próbaköveinek folyamatos szerepét. A legjelentősebb, hogy A demokrácia tragédiája az első olyan könyv, amely észak-amerikai kontextusban elemzi a nyugati parti japán amerikaiakkal kapcsolatos hivatalos politikát. Robinson a szárazföldi elzárást a háborús Hawaii eseményeivel együtt tanulmányozza, ahol a japán amerikaiaktól való félelem indokolta a hadsereg diktatúráját, az alkotmány felfüggesztését és a katonai törvényszékek felállítását.
A japán amerikaiakkal való bánásmódot hasonlóan értelmezi a 22 000 japán származású kanadai állampolgár és lakos Brit Kolumbiából való elzárásával szemben. A demokrácia tragédiája elmeséli közel 5000 japán kiutasítását Mexikó csendes-óceáni partvidékéről, valamint a latin-amerikai japánok megrendítő történetét, akiket elraboltak otthonukból és internáltak az Egyesült Államokban. Robinson a japánok elzárását kontinentális és nemzetközi jelenségként közelíti meg, és valóban kaleidoszkópszerű képet nyújt annak keletkezéséről és kimeneteléről.
