A félkakas: An Albanian Folk Tale

Eredeti címe:

The Half Rooster: An Albanian Folk Tale

Könyv tartalma:

Ez a mese a diákok kedvencének bizonyult, akikkel megosztottam. Egy szegény albániai embernek meg kell ölnie a kakasát, hogy megehesse.

De, ha jobban meggondolja, úgy dönt, hogy kettévágja a kakast. Az egyik felét megette, a másik felét pedig meghagyta háziállatnak. Nos, a fél kakas senkinek sem volt bolondja.

Tudta, hogy el kell indulnia, hogy hírnevet és szerencsét szerezzen a világban, mielőtt a szegény ember újra éhes lesz.

Béka, Róka, Farkas és Egér segítségével a Félkakas sikerrel teljesítette küldetését. Albániába nem sokkal azután érkeztem először, hogy az ország megnyílt a Nyugat felé.

Akkoriban még nem voltak útikönyvek és internetes keresések. A határátkelés csak az volt. Egy határátkelő.

A határon nem fogadtak a civilizáció jelei, sem éttermek, sem szállodák. Akkoriban kevés autó volt. A fő közlekedési eszköz a szamárkocsi volt.

Éjszaka érkeztem, és fogalmam sem volt, hová menjek. Azt mondták, hogy a legközelebbi szálloda a 20 mérföldre lévő Gjirokasterben van.

Egy taxisofőrnél volt egy hotel névjegykártyája, amin az állt: "Beszélünk angolul". Nekem ez elég volt. Így találkoztam a Kotoni családdal.

Az otthonuk egy kétszáz éves oszmán épület volt, amely az óvárosra nézett.

A családból annyi albán vendégszeretet és melegség áradt, hogy úgy döntöttem, még egy napot maradok Gjirokasterben. Ottlétem alatt aláírtam a vendégkönyvüket. Azonban nem csak aláírtam.

Lerajzoltam a régi város látképét, ahogyan a tornácukról látszik. Ilyet még soha senki nem csinált, és nem felejtettek el. Tizennégy évvel később...

Taulant, a család fia megtalálta a honlapomat. Most már az Egyesült Államokban él (és már biztosan nem nyolc éves), de azt mondta, hogy a szülei még mindig szeretettel gondolnak rám, és minden vendégnek, aki az immár kibővített vendégházukba érkezik, megmutatják a rajzomat. Úgy döntöttem, itt az ideje, hogy visszamenjek Albániába, és újabb rajzot készítsek a vendégkönyvükbe.

Mint kiderült, négyszer látogattam meg Kotonékat -- ebből kettő volt a falfestő kalandom. Minden alkalommal, amikor visszatérek, olyan, mintha hazatérnék a családomhoz. Alig várom a napot, amikor visszatérhetek Albániába az ötödik családi találkozóra.

Faleminderit, Kotonis.