A Field Guide to a Happy Life: 53 rövid lecke a boldog élethez

Olvasói vélemények

Massimo Pigliucci „A Field Guide to a Happy Life” című könyve Epiktétosz ősi sztoikus szövegének, az Enchiridionnak kortárs értelmezését adja. Modernizálja a filozófiát, miközben tiszteletben tartja annak alapelveit, és így a mai olvasók számára is hozzáférhetővé teszi. Míg számos recenzens dicséri a könyv világosságát és gyakorlatiasságát, egyes kritikák szerint túlságosan leegyszerűsíti a fogalmakat, és modern társadalmi szempontokat ágyaz be, ami nem biztos, hogy mindenütt tetszik.

⬤ Modernizálja az ősi sztoikus tanításokat, hogy a mai olvasók számára is elérhetővé és relevánssá tegye őket.
⬤ Világosan megírt és jól szervezett, gyakorlati útmutatóként szolgál.
⬤ Ösztönöz a személyes reflexióra és párbeszédre a sztoicizmusról.
⬤ Értékes forrás a sztoicizmus új és tapasztalt ismerői számára egyaránt.
⬤ A legfontosabb sztoikus elvek tömör összefoglalása.

⬤ Néhány olvasó szerint a magyarázatok túlságosan leegyszerűsítőek és nem elég mélyek.
⬤ Néhány kritika megemlíti a modern „éber” szemléletmódot, amely szerintük eltér a hagyományos sztoicizmustól.
⬤ Lehet, hogy nem vezet be új gondolatokat azok számára, akik már ismerik Pigliucci korábbi munkáit.
⬤ A fizikai példányok problémásak lehetnek, amint arról több vásárló is beszámolt.

(24 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Field Guide to a Happy Life: 53 Brief Lessons for Living

Könyv tartalma:

Egy zseniális filozófus a sztoicizmust modern korunk számára újragondolja ebben a jobb élethez vezető, elgondolkodtató útmutatóban.

A sztoicizmus több mint kétezer éve a nehézségekkel szembeni ellenálló képesség üzenetét kínálja. Nem csoda tehát, hogy napjainkban, zavaros korunkban újraéled. De tagadhatatlan, hogy mennyire furcsa is tud lenni: Tényleg nem kellene törődnünk a munkánkkal, a szeretteinkkel vagy a saját életünkkel? A régi sztoikusok szerint igen.

Massimo Pigliucci filozófus A Field Guide to a Happy Life című könyvében egy megújult sztoicizmust kínál, amely tükrözi a modern tudományt és érzékenységet. Pigliucci felöleli a szeretet örömteli kötelékeit, a jól végzett munka okozta elégedettséget és a veszteséggel járó gyászt. Az ő kezében a sztoicizmus nem a közömbösség bravúrjairól szól, hanem arról, hogy elviseljük a fájdalmat anélkül, hogy elborulnánk, miközben élvezzük az örömöket anélkül, hogy elveszítenénk a fejünket. Röviden, a sztoicizmust olyan filozófiává teszi, amelyet mindannyian - akár elkötelezett sztoikusok, akár egyszerűen csak keresők - használhatunk arra, hogy jobban éljünk.