Értékelés:
A könyv a „...at War” sorozat része, amelyet az RC modellek építésének részletes megközelítése és a Focke Wulf 190-es lenyűgöző illusztrációi miatt dicsérnek. A fordítást azonban kritikák érik, mert gyenge, és egyes olvasók úgy érzik, hogy a könyvből hiányoznak az új információk és a megfelelő színes illusztrációk.
Előnyök:⬤ Kiváló részletesség az RC modellek építéséhez
⬤ fotókkal teli tisztelgés a Focke Wulf 190 előtt
⬤ a különböző modellek átfogó bemutatása számos illusztrációval
⬤ sok tisztességes fekete-fehér fotó
⬤ megfizethető ár.
⬤ Gyenge fordítás és szerkesztés
⬤ új információk hiánya más forrásokhoz képest
⬤ nem megfelelő és apró illusztrációk
⬤ hiányzó színes profiloldalak
⬤ néhány olvasó számára kihívást jelentett a nyelvezet.
(5 olvasói vélemény alapján)
The Focke-Wulf Fw 190
Ez kellemetlen meglepetés volt. A RAF Spitfire pilótái az angliai csata során visszautasították a Luftwaffe-t, és most, 1941 nyarán Európa védelmére kellett szembeszállniuk.
De nem számítottak a Focke-Wulf Fw 190-es, az új német csillagmotoros vadászgépek megjelenésére, amelyek könnyedén felvehették a harcot az alkalmatlan Spitfire V-vel. 1942-ben, amikor a RAF-nak végre sikerült egy példányt elfognia, rájöttek, hogy a csúnya hír még várat magára. A 190-es ugyanis gyorsabbnak bizonyult, mint bármelyik amerikai vagy brit vadászgép, és hatalmas fegyverzetével a fürge német gépek könnyedén megsemmisíthették őket.
Termék, több mint 20 000 példányban, gyors, fürge, teljes fegyverzetű, könnyen megépíthető és hatékonyságban tartható, kezelhetőségében és használatában biztonságos, rendkívül sokoldalú, pilótái által kedvelt és az ellenfelek által rettegett: ez volt a Focke-Wulf 190-es. A repülőgép egy híres repülőgép-tervező, Kurt Tank zsenialitásának egyik gyümölcse volt, akinek sikerült a legvidámabb módon összefoglalnia a kor aerodinamikai és szerkezeti ismereteinek minden "summáját" egy olyan klasszikus konstrukcióban, amely az építészetben általában véve újító megoldásokként olyannyira klasszikus, hogy a világ utolsó dugattyús vadászgép-termékei, a szovjet La.
11 angol "Sea Fury" kifejezetten a német alapítótól való származásukat mutatják. Kis mérete és nagyfokú manőverezőképessége ideális volt egy vadászrepülőgép számára, valamint a pilótafülkéből biztosított jó láthatóság.
Figyelemre méltóan robusztus és széles nyomtávú volt, hogy rögtönzött kifutópályákon is működjön. Két évbe telt, amíg a szövetségesek képesek voltak repülőgépeket készíteni, hogy foglalkozni tudjon a Focke-Wulf, amely az egész második világháború alatt (a különböző fejlesztések) a különböző szövetséges vadászgépek mércéje maradt.
