Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák csalódást okoznak a „Mapping the Four Corners” című könyvvel kapcsolatban, amely az 1875-ös Hayden-felmérés alapos történetét hivatott bemutatni, ehelyett azonban úgy tűnik, hogy a könyv nem elég részletes, és nem fókuszál a térképezés aspektusára. Az olvasók csalódottságuknak adnak hangot amiatt, hogy nagymértékben támaszkodnak más művekre és naplóbejegyzésekre, miközben kihagyják a fontos térképeket és a felmérés eredményeinek leírását.
Előnyök:Az amerikai Nyugat feltárásának történelmi összefüggései érdekesek az olvasók számára, különösen a területen élők és a témában jártasak számára. A könyv megpróbálja felidézni a Hayden-felmérés korát, és tartalmaz néhány tényleges írást a felmérő legénységtől.
Hátrányok:A könyvből hiányoznak a felmérés által meglátogatott konkrét romok és helyszínek részletes leírásai, és nem szerepelnek benne elég részletes térképek. Sok olvasó kiábrándítónak találta, hogy a hangsúly inkább az öszvéreken és az indián falvakon van, mint a tényleges térképezési folyamaton. A naplóbejegyzésekre való támaszkodás és a más művekre való hivatkozások csökkentették az olvasás élményét, és sokakat elégedetlenül hagytak.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Mapping the Four Corners, Volume 83: Narrating the Hayden Survey of 1875
Könyv tartalma:
1875-ben Ferdinand V. Hayden vezetésével egy térképészekből, geológusokból és tudósokból álló csapat érkezett a Four Corners területére, hogy egy korábbi felmérés befejezéseként nyugodt nyári munkának gondolták. Eredményeik a tizenkilencedik század egyik nagy amerikai földmérési expedíciójaként vonultak be a történelembe. Robert S. McPherson és Susan Rhoades Neel történészek a földmérők naplóbejegyzéseit, terepi feljegyzéseit és levelezését az újságok beszámolóival ügyesen összeszövve életre keltik a Hayden-felmérést. A Mapping the Four Corners (A négy sarok feltérképezése) szórakoztató, magával ragadó elbeszélést nyújt a csapat tapasztalatairól, amelyet átgondolt bevezetés és konklúzió fűz kontextusba.
A nagyszerű fotográfus, William Henry Jackson kíséretében Hayden csapata hamar rájött, hogy útjuk nagyobb kihívást jelent, mint várták. Az utazók leírják, hogy félvad öszvérekkel kellett megküzdeniük, esőtől átázott takarókban próbáltak aludni, és sáros, lúgos vízből teát főztek. Útközben különböző népekkel, őskori civilizációk bizonyítékaival és látványos tájakkal találkoztak: spanyol falvakkal Coloradóban és Új-Mexikóban, Mesa Verde, Hovenweep és más anasazi lelőhelyekkel, valamint a Hopi-hegységekkel. Nem mindenki, akivel találkoztak, örült nekik: Utah délkeleti részén a földmérők harcoltak és elmenekültek egy Utes és Paiute csoporttal, akik felismerték, hogy a felmérés a szülőföldjükről való kitaszítást jelenti.
Hayden expedícióját tudományos vállalkozásnak tekintette, amelynek középpontjában a geológia, a földrajzi leírás, a térképészeti pontosság és még a néprajz is állt, de a gazdasági lehetőségek felkutatása is jelentős motiváció volt. Amint ez a könyv bemutatja, ezek a pragmatikus tudósok minden szikla alatt aranyat, minden völgyben legelőket, az út minden kanyarulatában pedig gazdasági lehetőségeket kerestek. A Hayden-felmérés végül ellentmondásos módon formálta az amerikai képzeletet, megszilárdítva a „haladás” eszméjét - és a törekvés kormányzati finanszírozását -, miközben Jackson fotóin keresztül egy olyan tájat is felfedezett, amelynek szépsége addig ismeretlen és elképzelhetetlen volt.
