Az ősök megtekintése: Az Anaasazi, a Mokwic és a Hisatsinom felfogása

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 5 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Viewing the Ancestors: Perceptions of the Anaasazi, Mokwic, and Hisatsinom

Könyv tartalma:

Az Anaas z népe csodálatos építményeket hagyott hátra, amelyek romjai Mesa Verde-ben, Chaco Canyonban és Canyon de Chellyben maradtak fenn. De mit tudunk ezekről az emberekről, és hogyan viszonyulnak a ma Délnyugaton élő őslakos népekhez? A régészek régóta tanulmányozzák az amerikai Délnyugatot, de ahogy Robert McPherson történész a Viewing the Ancestors (Az ősök megtekintése) című könyvében bemutatja, leleteik nem feltétlenül mondják el a teljes történetet. McPherson azt állítja, hogy a régészet és a navajo, az ute, a paiute és a hopi népek szóbeli hagyományaiból származó ismeretek kombinálásával teljesebb történelmet kapunk.

McPherson megközelítése a szájhagyományok alapján bizonyítékokat tár fel arra vonatkozóan, hogy - ellentétben azzal a régészeti konszenzussal, amely szerint ezek a csoportok nem éltek együtt - a navajók kölcsönhatásban álltak anaas z szomszédaikkal. A régészeti szakirodalom vizsgálata mellett McPherson tanulmányozta a hagyományos tanításokat és interjúkat készített az őslakosokkal, hogy beszámolókat szerezzen a történelmükről, valamint a mai hopi, pueblo és navajo népek Anaas z és athapaskai ősei közötti kapcsolatokról.

McPherson rámutat, hogy a szóbeli történelem elmondja, miért történtek a dolgok. A régészeti leletek például azt mutatják, hogy a hopik az Anaas z leszármazottai, de a hopik szájhagyománya jobban megmagyarázza, hogy az ősi pueblók miért hagyhatták el a Négy Sarok vidékét: az aszály, amely elűzhette az Anaas z-t, annak a tünete volt, hogy mi romlott el a társadalmon belül - ezt kevés régész tudta levezetni a földben talált leletekből.

A nem őslakos tudósok és a hagyományos tudás megőrzése iránt elkötelezett őslakosok számára egyaránt fontos szöveg, a Viewing the Ancestors inkább a tudományok és a szóbeli hagyományok közötti együttműködést példázza, mintsem a kettő közötti versenyt.