Értékelés:
Andrew Feenberg „A gyakorlat filozófiája” című műve felülvizsgálja korábbi munkáit, hogy feltárja a marxista kritikai elméletnek a technológiáról mint társadalmi viszonyról alkotott felfogását, és összekapcsolja a kapitalizmus válságát a technológia válságával. Feenberg amellett érvel, hogy a technológiát mint önmagától elidegenedett társadalmi gyakorlatot kell felismerni, és foglalkozik a marxizmusban a reifikáció problémájával. Munkájában hangsúlyozza a technológia politikai következményeit a kapitalizmuson belül, és nyomon követi a marxista gondolkodás fejlődését olyan kulcsfontosságú teoretikusokon keresztül, mint Rousseau, Lukács és a Frankfurti Iskola.
Előnyök:⬤ A korábbi elméletek jelentős felülvizsgálatát nyújtja, elmélyítve a technológia kapitalizmusban betöltött szerepének megértését.
⬤ Új nézőpontot ad a marxista kritikai elméletnek, feltérképezve annak fejlődését a történelmi kontextuson keresztül.
⬤ Rávilágít a társadalmi viszonyok és a technológia közötti szükséges kapcsolatra, keretet kínálva a politikai kritikához.
⬤ Fontos filozófiai hagyományokkal és teoretikusokkal foglalkozik, gazdagítva a marxizmus és a technológia körüli diskurzust.
⬤ Sűrűnek és összetettnek tekinthető, és potenciális kihívást jelenthet a kritikai elméletben járatlan olvasók számára.
⬤ Néhány olvasó számára a technológia és a marxizmus körüli érvelés meglehetősen elvontnak tűnhet.
⬤ A kiterjedt történelmi hivatkozások túlterhelhetik azokat, akik egyszerűbb elemzést keresnek.
(1 olvasói vélemény alapján)
The Philosophy of Praxis: Marx, Lukcs and the Frankfurt School
A korai Marx a „filozófia forradalom általi megvalósítására” szólított fel. A forradalom így a marxizmus kritikus fogalmává vált, amely nézetet Lukács és a Frankfurti Iskola későbbi praxisszemléleteiben dolgozta ki. Ezek a gondolkodók azt állítják, hogy az alapvető filozófiai problémák valójában elvontan felfogott társadalmi problémák.
Az eredetileg Lukács, Marx és a kritikai elmélet forrásai címmel megjelent A praxis filozófiája nyomon követi ennek az érvelésnek a fejlődését Marx, Lukács, Adorno és Marcuse írásaiban. Ez: Az újságírók és a szerzők, akiket a szerzők és a szerkesztők is megkérdeznek.
A praxis filozófiájának újraértelmezése megmutatja annak folyamatos relevanciáját a marxista politikai elmélet, a kontinentális filozófia és a tudomány- és technológiatudományi tanulmányok kortárs vitáiban.
