Értékelés:
Samuel Scheffler „A halál és a túlvilág” című könyvéről szóló kritikák olyan könyvet mutatnak be, amely megkérdőjelezi a halál utáni életről és az emberi lét értékéről alkotott hagyományos nézeteket, és azt sugallja, hogy életünket mélyen befolyásolja az emberiség vélt folytatása. Bár a könyvet általában dicsérik gondolatébresztő és eredeti ötleteiért, valamint világos írásmódjáért, egyes olvasók szerint hiányzik belőle a mélység, és gyakran inkább provokatív, mint tartalmas.
Előnyök:⬤ Elgondolkodtató és eredeti elképzelések a túlvilágról és a társadalmi értékekről.
⬤ Világos és magával ragadó írásmód.
⬤ Vitára serkent az emberiség folytonosságáról és annak az egyéni értelemre gyakorolt hatásáról.
⬤ Lenyűgöző gondolatkísérleteket tartalmaz, amelyek hatékonyan illusztrálják a fő gondolatokat.
⬤ Más filozófusok esszéinek bevonása gazdagítja a diskurzust.
⬤ Egyes kritikák szerint az érvek inkább provokatív állításoknak, mintsem jól alátámasztott filozófiai érveknek tekinthetők.
⬤ A könyv szerkezetét néha összefüggéstelennek írják le, az előadásjegyzeteket és a kommentárokat vegyíti.
⬤ A kritikusok szerint nem foglalkozik megfelelően a halállal kapcsolatos félelmekkel vagy a halandósággal kapcsolatos egyéni tapasztalatokkal.
⬤ Feltételez bizonyos társadalmi és pszichológiai reakciókat, amelyeket egyes olvasók megalapozatlannak vagy leegyszerűsítőnek találnak.
(18 olvasói vélemény alapján)
Death and the Afterlife
Tegyük fel, hogy tudod, hogy bár te magad a természetes életed végéig élsz, a Föld és minden lakója harminc nappal a halálod után elpusztul. Milyen mértékben maradnál elkötelezett a jelenlegi projektjeid és terveid mellett? Továbbra is keresnék-e a tudósok a rák gyógymódját? A párok továbbra is szeretnének-e gyermeket?
A Halál és túlvilág című könyvében Samuel Scheffler filozófus azért teszi fel ezt a gondolatkísérletet, hogy megmutassa, hogy az emberi faj halálunk utáni továbbélése - a címben szereplő túlvilág - megdöbbentő és korábban elhanyagolt mértékben számít számunkra. Scheffler ugyanis kimutatja, hogy bizonyos fontos szempontok szerint a még meg nem született emberek jövőbeli létezése többet számít nekünk, mint a saját és szeretteink további létezése. Ha nem várnánk el, hogy az emberiségnek van jövője, akkor sok olyan dolog, ami most fontos számunkra, megszűnne. Ezzel szemben a saját halálunk kilátásba helyezése aligha ássa alá a tevékenységünk értékébe vetett bizalmunkat. Annak ellenére, hogy a halálunk gondolatában rettegést érezhetünk, az emberiség közelgő kihalásának kilátása sokkal nagyobb veszélyt jelentene arra a képességünkre, hogy teljes szívvel elkötelezett életet éljünk. Scheffler továbbá bemutatja, hogy bár nem alaptalanul félünk a haláltól, a személyes.
A halhatatlanság, akárcsak az emberiség közelgő kihalása, aláásná az általunk fontosnak tartott értékekbe vetett bizalmunkat is. Megragadó következtetése az, hogy ahhoz, hogy értékekkel teli életet élhessünk, az szükséges, hogy mi magunk meghaljunk, és mások éljenek.
A halál és a túlvilág négy kiváló filozófus - Harry Frankfurt, Niko Kolodny, Seana Shiffrin és Susan Wolf - kommentárjaival zárul, akik éleslátással és fantáziával vitatják meg Scheffler gondolatait. Scheffler egy utolsó választ is hozzáfűz.
