Értékelés:
A könyv részletesen megvizsgálja a következményelvűséget, kiemelve annak fő ellenérveit, és egy olyan hibrid koncepciót javasol, amely ezeket az aggályokat hivatott kezelni. A könyvet dicsérik áttekinthetőségéért és közérthető írásmódjáért, amely megkönnyíti az összetett gondolatok megértését. A szerző a következetességgel szembeni klasszikus ellenvetésekkel és az új perspektívákkal egyaránt foglalkozik, és végül egy innovatív elméletet mutat be.
Előnyök:A konzekvencializmus világos vázlata, közérthető írásmód, a főbb ellenvetések alapos vizsgálata, innovatív hibrid koncepció, ösztönző érvelés, rövid és tömör forma.
Hátrányok:Az érvelés egyes aspektusai nem lehetnek meggyőzőek azok számára, akik nem fogadják el a szerző következtetéseit, és hiányzik az ágensközpontú korlátozások indokolása.
(1 olvasói vélemény alapján)
The Rejection of Consequentialism: A Philosophical Investigation of the Considerations Underlying Rival Moral Conceptions
A kortárs filozófiában az érdemi erkölcsi elméleteket jellemzően a következetességen alapuló vagy a deontológiai elméletek közé sorolják.
A szokásos konzekvencialista elméletek nagyjából azt állítják, hogy az ágenseknek mindig úgy kell cselekedniük, hogy az összességében a legjobb elérhető eredményt hozzák. Ezzel szemben a szokásos deontológiai elméletek azt állítják, hogy vannak olyan körülmények, amelyekben az embernek megengedett, de nem kötelező a legjobb általános eredményt produkálni, és vannak olyan körülmények, amelyekben kifejezetten tilos ezt tenni.
A klasszikus utilitarizmus a legismertebb következményelvű nézet, de széles körben úgy tartják, hogy az erkölcsről nem ad megfelelő képet. Bár Samuel Scheffler egyetért ezzel az értékeléssel, ő is úgy véli, hogy a konzekvencializmus kezdetben hihetőnek tűnik, és hogy a tipikus deontológiai nézeteket tartósan paradoxonok övezik. Ebben a könyvében ezért arra vállalkozik, hogy újragondolja a konzekvencializmus elutasítását.
Amellett érvel, hogy lehetséges indoklást adni arra a nézetre, hogy az ágenseknek nem kell mindig a lehető legjobb összteljesítményt produkálniuk, és ez motiválja a konzekvencializmustól való eltérést; de megmutatja, hogy meglepően nehéz kielégítő indoklást adni arra a nézetre, hogy vannak esetek, amikor az ágenseknek nem kell a lehető legjobb összteljesítményt produkálniuk. A továbbiakban az erkölcsi felfogás egy eddig elhanyagolt típusa mellett érvel, amely szerint az ágenseknek mindig megengedett, de nem mindig kötelező a legjobb eredményeket produkálniuk.
