Értékelés:
A James Joyce „A halottak” című művéről szóló kritikákban a csodálat és a kritika keveredik, kiemelve a gazdag prózát, a karakterek mélységét és az érzelmi hatást. Sok olvasó értékeli Joyce más műveihez képest a mű megközelíthetőségét, míg egyesek a történet egyes részeit kevésbé találják magával ragadónak. Összességében úgy tekintik, mint a kapcsolatok és az érzelmi rezonancia erőteljes, megrendítő feltárását.
Előnyök:⬤ Az átlagos olvasók számára is hozzáférhető; jó kiindulópont Joyce-hoz.
⬤ Élénk leírások és jól megrajzolt karakterek.
⬤ Erős érzelmeket vált ki, és gyönyörűen érzékelteti a melankóliát.
⬤ Egyszerű, mégis mélyreható történet, amely a szerelem és a veszteség összetett témáit ragadja meg.
⬤ Kiváló próza és lebilincselő elbeszélés.
⬤ Érdemes elolvasni, különösen az utolsó, hatásos oldalak miatt.
⬤ Pozitív összehasonlítás a filmadaptációkkal.
⬤ Néhányan lassúnak vagy unalmasnak találták a történet egyes részeit, különösen az első felét.
⬤ A kritika és az elemzés egyes kiadásokban nem felel meg az elvárásoknak a mélység vagy az innováció tekintetében.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a befejezés nem hagyott maradandó benyomást.
⬤ Néhányan kevésbé találták emlékezetesnek, mint ahogy azt a klasszikus státuszára való tekintettel várták.
(92 olvasói vélemény alapján)
The Dead: James Joyce's most famous short story (Aziloth Books)
James Joyce írásai középpontjában Dublin városa áll, ahol 1882-ben középosztálybeli családban született. E foglalatossága ellenére 1904-ben elhagyta Dublint, és a kontinensre távozott, majd élete nagy részét külföldön töltötte.
Joyce a kritikusok figyelmét először a "Dubliniak"-kal, egy briliáns novellagyűjteménnyel hívta fel magára, majd gyorsan nőtt a hírneve és a státusza az úttörő tudatfolyam-stílusával és prózájának explicit tartalmával, például az "Ulysses"-ben és az "Egy művész ifjúkori arcképe"-ben. A "The Dead" című művét mind stílusában, mind érzelmi intenzitásában az egyik legjobb művének tartják. Gabriel Conroy életének egy estéjét meséli el egy vacsorapartin, és az azt követő beszélgetést feleségével, Grettával, amely a teljes magány és paradox módon az emberiség összetartozásának érzéseit váltja ki.
A tipikus Joyciánus stílusban ("A konkrétban benne van az egyetemes") a prózát olyan motívumok és vignetták is fűszerezik, amelyek Gabriel életét az ír nemzeti öntudat ikonjává teszik. A "Halottak" egyszerre meditáció az élet örömeiről, bánatairól és árulásáról, ugyanakkor alig leplezett felhívás az ír nacionalizmushoz.
