A hárfa-szövő balladája és más versek

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 6 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Ballad of the Harp-Weaver and Other Poems

Könyv tartalma:

Edna St. Vincent Millay, (született 1892. február 22-én, Rockland, Maine, Egyesült Államok - meghalt 1950. október 19-én, Austerlitz, New York), amerikai költő és drámaíró, aki az 1920-as években a romantikus lázadás és bátorság megtestesítője lett.

Millay a Maine állambeli Camdenben nevelkedett elvált édesanyja mellett, aki felismerte és bátorította költői tehetségét. Első publikált verse 1906 októberében jelent meg a St. Nicholas Magazine című, gyermekeknek szóló folyóiratban. A középiskola 1909-es elvégzése után otthon maradt, és négy év alatt még öt verset publikált a St. Nicholasban. Az első elismerést az hozta meg számára, amikor a "Renascence" című verse 1912-ben bekerült a The Lyric Year című folyóiratba; a vers révén Millay egy jótevő figyelmét is felkeltette, aki lehetővé tette számára, hogy a Vassar College-ba járhasson. A lány 1917-ben diplomázott.

Ebben az évben Millay kiadta első könyvét, a Renascence and Other Poems címűt, és a New York-i Greenwich Village-be költözött. Ott az avantgárd és a radikális irodalmi kör élénk és csodált alakjává vált. Millay "Nancy Boyd" álnéven, hogy eltartsa magát, verseket és novellákat küldött folyóiratokba, és bár színpadra lépni nem sokáig akart, egy ideig együtt dolgozott a Provincetown Players-szel, később pedig megírta számukra az Aria da Capo (1920) című egyfelvonásosát. Ugyanebben az évben adta ki az A Few Figs from Thistles című versgyűjteményt, amelyből a "My candle burns at both ends" (A gyertyám mindkét végén ég) sor származik. A verset a korszak "lángoló ifjúságának" jelszavaként vették át, és olyan hírnevet hozott neki, amelyet később megvetett. 1921-ben jelent meg a Második április és még két színdarabja, a Két szajha és egy király és A lámpa és a harang. Kétéves európai tartózkodásba kezdett, amely során a Vanity Fair tudósítója volt.

Millay 1923-ban Pulitzer-díjat nyert a Ballad of the Harp-Weaver (1922) című művéért, és feleségül ment Eugen Jan Boissevain holland üzletemberhez, akivel 1925-től egy nagy, elszigetelt házban élt a New York-i Austerlitz melletti Berkshire-hegységben. 1925-ben a Metropolitan Opera Company megbízást adott neki egy opera megírására Deems Taylorral. Az így született mű, az 1927-ben bemutatott The King's Henchman (A király csatlósa) a koráig a legnépszerűbb amerikai opera lett, és könyv formájában kiadva 20 nap alatt négy példányban fogyott el.

Millay fiatalos megjelenése, költészetének független, már-már ingerült hangvétele, politikai és társadalmi eszméi kora ifjúságának szimbólumává tették. 1927-ben a "Justice Denied in Massachusetts" című versének bevételét Sacco és Vanzetti védelmére ajánlotta fel, és személyesen fordult az állam kormányzójához az életükért. Későbbi főbb művei közé tartozik a The Buck in the Snow (1928), amely komorabb hangnemet vitt költészetébe; a Fatal Interview (1931), egy nagy sikerű szonettsorozat; és a Wine from These Grapes (1934). Leveleit 1952-ben A. R. Macdougall szerkesztette.

Millay korai munkáinak nagy részében a bravúros és stílusos cinizmus a későbbi években átadta helyét a személyesebb és érettebb írásnak, és különösen szonettjeiben és más rövid verseiben jelentős mennyiségű, intenzíven lírai verset alkotott. Verseinek utolsó gyűjteménye posztumusz jelent meg 1954-ben Mine the Harvest címmel. (britannica.com)