Edna St Vincent Millay - Edna St Vincent Millay korai költészete: A lélek kettéhasíthatja az eget, és átengedheti Isten arcát.„””

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 5 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Edna St Vincent Millay - The Early Poetry Of Edna St Vincent Millay: The soul can split the sky in two and let the face of God shine through.""

Könyv tartalma:

Edna St. Vincent Millay 1892. február 22-én született a marylandi Rocklandben. Szülei még gyermekkorában elváltak, majd 1904-ben végleg elváltak. Edna és két nővére, valamint édesanyja, Cora nehéz időket éltek, és egy ládányi klasszikus irodalomtól eltekintve szegénységben éltek. Sikerült azonban egy kis házban letelepedniük édesanyja nagynénjének birtokán, a Maine állambeli Camdenben. Edna (aki előszeretettel nevezte magát Vincentnek) itt kezdett el verseket írni. Lázadó magatartása ellenére gyakran publikált az iskola irodalmi folyóiratában, a The Megunticookban. 14 évesen elnyerte a St. Nicholas Aranyjelvényt költészetért, 15 évesen pedig már publikált a népszerű St. Nicholas gyermekmagazinban, a Camden Heraldban és a magas rangú Current Literature antológiában. Még az iskola alatt Edna több nővel folytatott kapcsolatot, miközben megbékélt azzal a nővel és művésszel, akivé vált. Edna hírneve 1912-ben kezdődött, amikor "Reneszánsz" című versével benevezett a The Lyric Year című folyóirat versíróversenyére. A verset a legjobb pályázatnak tartották, de negyedik helyezést ért el, az ebből fakadó hírverés pedig némi botrányt kavart. Közvetlenül a vita után Caroline B. Dow hallotta Ednát verset szavalni és zongorázni, és annyira lenyűgözte, hogy kifizette a Vassar College-ban való tanulmányait. Edna 1917-es diplomája megszerzése után a New York-i Greenwich Village-be költözött.

A Greenwich Village-ben élő Edna úgy jellemezte New York-i életét, hogy "nagyon, nagyon szegény és nagyon, nagyon vidám". Nyíltan biszexuális volt, több udvarló is megkérte a kezét, de elutasították. Az 1920-ban megjelent A Few Füge From Thistles című gyűjteménye ellentmondásos volt a női szexualitás és a feminizmus feltárása miatt. 1919-ben megírta az Aria da Capo című háborúellenes színdarabot, amelynek főszerepét nővére, Norma Millay játszotta. Edna 1923-ban, mindössze 31 évesen elnyerte a Pulitzer-díjat költészetért a The Ballad of the Harp-Weaver című művéért.

Ő volt a harmadik nő, aki elnyerte a költészeti díjat. 1923-ban feleségül ment Eugen Jan Boissevainhoz. Az önjelölt feminista Boissevain támogatta a karrierjét, és elsődlegesen a háztartási teendőket látta el. Ednának és Boissevainnek is számos szeretője volt huszonhat évig tartó házasságuk alatt. 1925-ben Boissevain és Edna megvették a New York állambeli Austerlitz közelében lévő Steepletopot, amely korábban egy 635 hektáros áfonyafarm volt. A házaspár hamarosan hozzáépített egy pajtát (egy Sears Roebuck készletből), egy íróházikót és egy teniszpályát. Később a házaspár megvásárolta a Maine állambeli Casco Bayben lévő Ragged Islandet, mint nyári menedékhelyet. Edna hírnevét a II. világháború alatt a szövetségesek háborús erőfeszítéseiről írt versei rontották. Merle Rubin megjegyezte: "Úgy tűnik, több kritikát kapott az irodalomkritikusoktól a demokrácia támogatásáért, mint Ezra Pound a fasizmus pártolásáért". 1943-ban Millay volt a hatodik személy és a második nő, akit az amerikai költészethez való életművének elismeréseként Frost-éremmel tüntettek ki. Boissevain 1949-ben tüdőrákban meghalt, Edna pedig élete utolsó évében egyedül élt. Edna 1950. október 19-én halt meg otthonában. Leesett a lépcsőn, és mintegy nyolc órával a halála után találtak rá. Orvosa jelentette, hogy szívrohamot kapott, amely szívkoszorúér-elzáródást követett. Edna 58 éves volt.