Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv az 1940-es angliai csata hírszerzési vonatkozásait vizsgálja egy sor esszén keresztül, kiemelve a brit és a német hírszerzést, a radartechnológiát, a kódtörést és a légierő vezetését. Bár rengeteg érdekes információt kínál, egyes részek átfedik egymást, és a szerkesztésen is lehetne javítani.
Előnyök:⬤ Érdekes betekintést nyújt a hírszerzési műveletekbe az angliai csata idején
⬤ néhány olvasó számára új információkat tartalmaz
⬤ jó forrásként szolgál a konfliktus tanulmányozói számára.
Hátrányok:Az esszék hajlamosak az átfedésekre; a könyvnek jót tenne egy szorosabb szerkesztés.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Role of Intelligence in the Battle of Britain
Könyv tartalma:
Az angliai csata két légi katonai elit között zajlott, és a tiszta támadás és a tiszta védelem klasszikus példája volt. Bár alapvetően "kimerítő háború" volt, mégis olyan hadművelet volt, amelyben mindkét oldalon jelentős szerepet játszott a hírszerzési információk gyűjtése, értékelése és az azokra való reagálás.
Bizonyos szempontból mind a RAF, mind a Luftwaffe törekvéseit az angliai csata során a gyenge hírszerzés hátráltatta. A Luftwaffe legsúlyosabb hibája az volt, hogy nem értékelte a Fighter Command műveleti rendszereinek valódi természetét, és következésképpen alapvető stratégiai hibákat követett el a leépítésükre irányuló terveinek értékelésekor. Ezt súlyosbította a Luftwaffe hírszerzési főnöke, Josef "Beppo" Schmid őrnagy, akinek a Vadászrepülő Parancsnokság képességeinek következetes alábecsülése óriási negatív hatással volt Reichsmarschall G ring döntéshozatalára a konfliktus minden szakaszában.
Mind a Luftwaffe, mind a RAF nem rendelkezett részletes információkkal egymás háborús termelési kapacitásáról. Bár a Luftwaffe rendelkezett a háború előtti légi megfigyelési adatokkal, a hadüzenet 1939. szeptemberi kikiáltása óta nem tudta azokat jelentősen frissíteni. A vadászrepülők parancsnoksága a radarfelügyeleti rendszerei révén egyértelmű előnnyel rendelkezett, de ez a rendszer - legalábbis a konfliktus korai szakaszában - nem volt teljesen megbízható, és sokszor nehéz volt értelmezni a beérkező adatokat, mivel a kezelők közül sokan tapasztalatlanok voltak. A hírszerzés másik ígéretes forrása a Luftwaffe kommunikációjának lehallgatása volt.
Egyértelmű, hogy a Luftwaffe képtelen volt a hírszerzést "erősség-sokszorozóként", az erőforrások hatékony koncentrálásával felhasználni, és valójában egy negatív spirálba került, ahol a gyenge hírszerzés "erőhígítóként" működött, így az erőforrásokat stratégiailag megkérdőjelezhető területeken pazarolta. Annak ellenére, hogy a britek lényegében képtelenek voltak megjósolni az ellenség szándékait, rendelkeztek azokkal az eszközökkel, bár tökéletlenek voltak, hogy gyorsan és hatékonyan reagáljanak a Luftwaffe minden egyes új stratégiai kezdeményezésére.
A három évig tartó intenzív kutatómunka eredményeként a szerző ebben a könyvben azt elemzi, hogy mind a brit, mind a német hírszerző szolgálatok milyen szerepet játszottak az angliai csatában, és ezzel megpróbál rávilágítani a csata egy olyan aspektusára, amelyet eddig nem vizsgáltak elég alaposan.
