Himmler halálosztagainak borzalmai: Az Einsatzgruppen és a holokauszt a Baltikumban

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Horror of Himmler's Death Squads: The Einsatzgruppen and the Holocaust in the Baltics

Könyv tartalma:

A második világháború alatt Litvániát, Lettországot és Észtországot három alkalommal - kétszer a Szovjetunió, egyszer pedig a náci Németország - szállták meg. Az 1939-es Ribbentrop-Molotov-paktum aláírása lehetővé tette a szovjetek számára, hogy a német megtorlástól való félelem nélkül uralják a balti államokat, ami miatt a német-balti lakosság közül sokan Lengyelországba menekültek.

A Baltikum szovjet uralma brutális volt, a politikai elit megtisztításával és több tízezer ember deportálásával igyekeztek vazallusállamokká tenni a Baltikumot. Következésképpen, amikor Hitler 1941 júniusában elindította a Barbarossa hadműveletet, sok balti ezt a szovjet kegyetlenségek alóli felszabadulásnak tekintette. A valóságban azonban kiderült, hogy ez valami sokkal rosszabbnak a kezdete volt.

Lengyelország Barbarossa előtti megszállása során a nácik megtizedelték a lengyel politikai elitet, az ottani zsidókat pedig gettókba terelték, hogy felkészüljenek a keletre való deportálásra, ahol a Szovjetunió meghódítása után rabszolgamunkásként szolgáltak volna a náci gazdaságban. A Baltikumban is hasonló politikát akartak folytatni, amikor Heinrich Himmler gyilkos osztagainak, az Einsatzgruppen-nek engedélyezték, hogy az újonnan megszállt területekre költözzenek.

Az előrenyomuló német erők mögött működő Einsatzgruppen A, B, C és D - négy különleges mobil gyilkos egység, amelyek mindegyike a biztonsági rendőrség és a német hírszerzés mintegy ezer emberéből állt - több mint készségesnek bizonyult Himmler parancsainak végrehajtására. Himmler a náci uralommal szembeni ellenállás minden nyomának felszámolására szólított fel, ami elsősorban a munkára alkalmatlan, „alsóbbrendű” fajok teljes kiirtását, mások gettósítását jelentette, előkészítve gazdasági kizsákmányolásukat.

Idegen földön, távol az ellenőrzéstől és minden kényszertől mentesen az Einsatzgruppen felfedezte, hogy a kommunisták, zsidók és cigányok tömeges lelövésével fel lehet gyorsítani a holokauszt ütemét, férfiak, nők és gyermekek tízezreinek lemészárlásával. Az Einsatzgruppen munkáját helyi „önkéntesek” segítették, akik az áldozatok azonosításában és megölésében is közreműködtek; helyenként egész zsidó közösségeket irtottak ki gyorsan. A gyilkosok és az áldozatok közül sokan szomszédokként és kollégákként ismerték egymást.

A civilek tömeges lemészárlása meggyőzte Heydrichet és Himmlert, hogy a zsidók teljes kiirtása karnyújtásnyira van tőlük, és nemsokára a haláltáborokban új ipari módszereket dolgoztak ki a gyilkolásra.