A játék számít

Olvasói vélemények

Miguel Sicart „Play Matters” című könyve a játék és a játékosság jelentőségét vizsgálja a hagyományos játékokon túl, hangsúlyozva annak szerepét a mindennapi élet tervezésében és megértésében. Míg sok olvasó éleslátónak és magával ragadónak találta, mások kritizálták, hogy ismétlődik és hiányzik belőle a koherens szerkezet.

Az olvasók nagyra értékelik, hogy a könyv a játékot mint az élet alapvető aspektusát vizsgálja, a játék tág meghatározását, amely magában foglalja a különböző formákat, például a játszótereket és a játékokat, valamint jól megírt és közérthető jellegét. A könyvet kötelező olvasmánynak tartják a játéktervezők, a pedagógusok és a játéktervezés iránt érdeklődők számára.

A kritikusok szerint a könyv ismétlődik, redundáns információkat tartalmaz, és gyakran nincs bizonyíték állításainak alátámasztására. Egyesek nehezen követhetőnek találták, míg mások manifesztumnak tekintették, amely nem definiálta egyértelműen a fontos fogalmakat, és azt sugallták, hogy inkább felfújt jelentőségű, mint érdemi.

(13 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Play Matters

Könyv tartalma:

Miért a játék az emberi lét produktív, kifejező módja, a megértés egyik formája és jólétünk alapvető része.

Mire gondolunk, amikor a játékra gondolunk? Időtöltés? Játékra? Gyermeki tevékenységekre? A munka ellentéte? Gondoljuk át újra: Ha boldogok és kipihentek vagyunk, akár a napi feladatainkhoz is játékos módon közelíthetünk, a játék hozzáállását felvéve, a játék tevékenysége nélkül. Mi tehát a játék? Miguel Sicart a Play Matters című könyvében azt állítja, hogy játszani annyit tesz, mint a világban lenni; a játék a minket körülvevő világ megértésének egy formája, és a másokkal való kapcsolatteremtés egy módja. A játék túlmutat a játékon; ez az emberi lét egyik módja.

Játszunk, de játszunk játékokkal, játszótereken, technológiákkal és dizájnnal is. Sicart egy olyan játékelméletet javasol, amely nem egy adott tárgyból vagy tevékenységből ered, hanem a létezés hordozható eszköze - nem tárgyakhoz kötve, hanem az emberek által a mindennapi életüket formáló összetett interakciókba hozva. Nem különül el a valóságtól, hanem annak része. Élvezetes, de nem feltétlenül szórakoztató. A játék lehet veszélyes, függőséget okozó és romboló.

Útközben Sicart megvizsgálja a játékosságot, a játék kontextusán kívüli játék használatának képességét; a játékokat, a játék materializálódását - eszközöket, de játszótársakat is; a játszótereket, a játéktereket, amelyek mindenféle játékot lehetővé tesznek; a szépséget, a játék esztétikáját a cselekvésen keresztül; a politikai játékot - Maradona 1986-os világbajnokságon Anglia ellen szerzett góljától az Anonymous aktivista tevékenységéig; a játéktervezés politikai, esztétikai és morális tevékenységét; és hogy miért jönnek ki olyan jól egymással a játékok és a számítógépek.