A jó művészete: A bukott igazságosság megújulásáról

Olvasói vélemények

Valentin Tomberg „A jó művészete” című könyve a jog alapjait, elfajulását és a feltámadásához szükséges lépéseket vizsgálja. Foglalkozik a jogtudomány történelmi összefüggéseivel, bírálja a modern jogi pozitivizmust, és az erkölcsi és isteni joghoz való visszatérés mellett érvel. Tomberg bírálja a kulturális degenerációt és a jog erkölcsiségtől és spiritualitástól való elválasztásának következményeit, végül pedig az egyház fontossága mellett érvel az igazi igazságosság helyreállításában.

A könyvet dicsérik a jog és az igazságosság filozófiájának mélyreható meglátásaiért, amelyet Tomberg korának tekintélyelvű rendszereire válaszul írt. Meggyőző kritikát fogalmaz meg a modern jogi pozitivizmussal szemben, és az erkölcsi és isteni elveken alapuló jogi jövőképet fogalmaz meg. A szöveg a mai olvasók számára is relevánsnak tekinthető, rávilágítva a Nyugat folyamatban lévő „betegségére”. Emellett az írást hatásosnak és szépen megfogalmazottnak tartják.

A kritikusok túlzónak vagy túlzottan idealisztikusnak találhatják Tomberg elutasítását a modernitással és bizonyos történelmi fejleményekkel, például a reformációval és a forradalmakkal szemben. Egyesek a sűrű filozófiai tartalommal és a kereszténységhez kapcsolódó hagyományos struktúrák helyreállításának következményeivel is küszködhetnek. Továbbá Tombergnek az antropozófiához fűződő múltbeli kapcsolata arra késztethet egyes olvasókat, hogy szkeptikusan tekintsenek későbbi katolikus írásaihoz.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Art of the Good: On the Regeneration of Fallen Justice

Könyv tartalma:

Valentin Tomberg 1900. február 26-án született Szentpéterváron.

Protestánsnak keresztelték, de nem sokkal 1933 előtt belépett a görögkeleti egyházba, majd 1945-ben római katolikus lett. 1938-ban Tomberg Hollandiába emigrált, és aktívan kezdett előadásokat tartani krisztológiai témákról. 1944 elején Kölnbe költözött, ahol az itt először angolul megjelentetett disszertációjáért megkapta a jogi doktorátusi címet.

Ez a disszertáció fontos fordulópontot jelentett Tomberg életében: az általa harmincas éveiben bemutatott humanista tanulmányok helyébe a tudás platóni modellje iránti szigorú orientáció és a középkori, ún. univerzális realizmus lépett.

Tomberg a (valláson alapuló) természetjogtól el és a (hatalomra orientált) jogi pozitivizmus felé vezető modern utat a jog különböző szintjeinek lebontásaként (és egyúttal a jog eszméjének és eszményének elvesztéseként) - vagyis a degeneráció vagy „bukás” folyamataként - kezdte el tekinteni, amelyet a megújulás irányába igyekszik visszafordítani. A jog akadémiai tanulmányozásának új szervezési módját is javasolja, amelybe a jog magasabb szintjei is beletartoznának, és amelyben a jog eszméjéhez és eszményéhez való hozzáférés helyreállna.