A jövőre hallgatva: A progresszív rock kora, 1968-1978

Olvasói vélemények

A könyv a progresszív rock mélyreható és elemző feltárását kínálja, ötvözve a zenét a filozófiával és a szociológiával. Bár egyesek nagyon informatívnak tartják, az olvasók gyakran sűrűnek és nehéznek találják az írásmódot, különösen a szerző tudományos megközelítése miatt. Érdeklődést kelt és gondolkodásra késztet, de az olvasót frusztrálhatják a kizárások és a szövevényes érvek.

⬤ A progresszív rock mélyreható elemzése
⬤ Elgondolkodtató és informatív a műfaj rajongói számára
⬤ Hitelesen védi a progresszív rockot
⬤ A zene és a kapcsolódó filozófiai gondolatok alapos feltárása.

⬤ Nehéz írásmód és nehézkes tudományos szakzsargon
⬤ Kizárja az olyan neves személyiségeket, mint a Pink Floyd és Frank Zappa, ami kérdéseket vet fel a szerző definícióival kapcsolatban
⬤ Néhány olvasó szerint az érvek unalmasak, és a könyvet lehetne tömörebbé tenni
⬤ Néha túlságosan nagyképűnek tűnik.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Listening to the Future: The Time of Progressive Rock, 1968-1978

Könyv tartalma:

A hetvenes évek elején a King Crimson, a Yes, a Jethro Tull, az Emerson, Lake and Palmer és sokan mások kalandos és látomásos, gyakran epikus hosszúságú művek sorát hozták létre. A "Sergeant Pepper's Lonely Hearts Club Band" által a rockzenében megnyitott új lehetőségekre, valamint a hatvanas évek végének ellenkulturális politikájára és esztétikájára reagálva ezek a zenészek tökéletes hangszeres és kompozíciós készséggel lépték át a határokat.

A hetvenes évek vége óta a rockzene története vagy figyelmen kívül hagyta, vagy marginalizálta a progresszív rock korszakát. Ez részben azért történt, mert a rockzene-kritika szinte teljesen szociológiai irányt vett, és nem vagy csak kevéssé érdeklődött maga a zenei forma iránt.

A "Listening to the Future" című könyvében Bill Martin amellett érvel, hogy zenei és politikai hiba figyelmen kívül hagyni ezt a hatalmas kreativitással teli időszakot, amely még ma is visszhangra talál a rockzenében. Megteremti a progresszív rock kialakulásának színterét (megmutatva, hogy valójában mindig is volt egy progresszív irányzat a rockzenében, amely a hatvanas évek végén ugrott meg ugrásszerűen), és kifejleszti a terminológiát annak megértéséhez, hogy miként alakulhatott ki egy avantgárd a hangzásbeli és társadalmi anyagokból.