A kapitalizmus láthatatlan bilincsei: Hogyan fojtja el a piaci zsarnokság a gazdaságot a munkások elnyomása révén?

Olvasói vélemények

A könyv a neoklasszikus közgazdaságtan kritikus szemléletét mutatja be, és azt állítja, hogy a mainstream gazdasági elméletek figyelmen kívül hagynak olyan fontos szempontokat, mint a munkavállalók és a munkakörülmények. A történelmi elemzést kortárs kritikával ötvözi, így az olvasók számára is érthetővé teszi az összetett gondolatokat. A vélemények azonban megoszlanak, egyesek dicsérik az érveit, míg mások logikátlanként utasítják el.

A könyv könnyen érthető és jól kutatott. Kitér a közgazdasági elmélet fontos hiányosságaira, különösen a munkavállalókkal és a kreativitás elfojtásával kapcsolatban. A történelmi példák, mint például Prokrusztész története, hatékonyan illusztrálják a kulcsfontosságú pontokat. Számos olvasó ajánlja a könyvet, mint alapvető olvasmányt.

Egyes kritikák megkérdőjelezik a könyv logikáját, és azt állítják, hogy gyenge érvekkel támasztja alá érveit. A kritikusok propagandának bélyegzik, és kedvezőtlenül hasonlítják a történelmi agitátorokhoz és a kortárs politikai retorikához. Emellett az idézett forrásokhoz való hozzáférés kihívást jelenthet egyes olvasók számára, akiknek nincs hozzáférésük az egyetemi könyvtárakhoz.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Invisible Handcuffs of Capitalism: How Market Tyranny Stifles the Economy by Stunting Workers

Könyv tartalma:

A mainstream, vagy hivatalosabban neoklasszikus közgazdaságtan azt állítja magáról, hogy tudomány. De ahogy Michael Perelman legújabb könyvében világossá teszi, semmi sem áll távolabb az igazságtól.

Bár egy tudománynak az anyagi valóságban kell gyökereznie, a mainstream közgazdaságtan figyelmen kívül hagyja vagy eltorzítja ennek a valóságnak a legalapvetőbb aspektusát: azt, hogy az emberek túlnyomó többségének kényszerűségből mások nevében kell dolgoznia, akiket nem tesznek mássá, mint eszközzé a munkaadóik maximális profitjának eléréséhez. A munka jellege és a körülmények, amelyek között végezzük, alapvetően meghatározzák az életünket. És mégis, mindkét tényező perifériára szorul a mainstream közgazdaságtanban.

Azzal, hogy a munkát a szőnyeg alá söprik, a mainstream közgazdászok elrejtik a kapitalizmus természetét, és azt a látszatot keltik, hogy az egy olyan rendszer, amely egyenlő cserén alapul, nem pedig kizsákmányoláson minden munkahelyen belül. Perelman ezt az illúziót a kapitalizmus láthatatlan bilincseként írja le, és gyökereit Adam Smith-re és kortársaira, valamint a dolgozó emberek megvetésére vezeti vissza.

Azt állítja, hogy a kapitalizmus távolról sem a piac láthatatlan keze által szabályozott, alapvetően igazságos csere rendszere, hanem maga a munkafolyamat bilincseli meg a dolgozó férfiakat és nőket (és a gyerekeket is). A neoklasszikus közgazdaságtan megpróbálja racionalizálni ezeket a bilincseket, és azt mondja a dolgozóknak, hogy ők maguk felelősek a saját körülményeikért.

Perelman szerint ehelyett azt kell tennünk, hogy kollektív cselekvésekkel megszüntetjük a bilincseket, és olyan társadalmat építünk, amelyet mi magunk irányítunk.".