Értékelés:
A „The Mansion” című könyv egy erőteljes és elgondolkodtató történet, amely arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon az életével kapcsolatos döntéseken és az adakozás valódi jelentésén. Összehasonlítást mutat Charles Dickens „Karácsonyi ének” című művével, és erkölcsi emlékeztetőül szolgál az önzetlenségről és az örökkévalóságnak a világi kincsekkel szembeni előnyben részesítéséről. Míg sok olvasó dicsérte a felemelő üzenetet és a szezonális aktualitást, néhányan az elavult nyelvezettel és a szerkesztési problémákkal küszködtek.
Előnyök:⬤ Felemelő és elgondolkodtató történet erős erkölcsi témákkal.
⬤ Alkalmas karácsonyi vagy máskor is olvasásra.
⬤ Önvizsgálatra ösztönöz az életre vonatkozó döntésekkel és az igazi adakozással kapcsolatban.
⬤ Rövid és tömör, így egy ülésben is olvasható.
⬤ Pozitív üzenetek a szolgálatról és az együttérzésről.
⬤ Az elavult nyelvi stílus megnehezítheti az olvasást.
⬤ Néhány jelentés szerint rossz nyelvtani és szerkesztési problémák.
⬤ Néhány olvasó számára lassúnak tűnhet a kezdés.
⬤ Kevésbé hatásos az azonos szerző más műveihez képest.
(236 olvasói vélemény alapján)
The Mansion
A Weightman-kastélyt nyugodt és visszafogott bőség jellemezte, ami nem a pénz elherdálásáról, hanem a megfontoltan alkalmazott gazdagságról árulkodott. Az Avenue egy olyan sarkán állt, ahol már nem volt divatos lakni, és az önelégültség és a félmegvetés kifejezésével nézte az üzleti élet dagadó áradatát.
A ház nem volt szép. A csokoládészínű kőből készült egyenes homlokzat, a súlyos párkányok, a széles, bámuló üvegablakok, a széles lépcső tetején lévő, faragott és bronzborítású mahagóni ajtók semmi olyat nem tartogattak, ami elbűvölte volna a szemet vagy lenyűgözte volna a képzeletet. De a maga módján tiszteletreméltó és impozáns volt. Mintha azt sugallta volna, hogy az ékszerészek, a molnárok, a cukrászok, a virágárusok, a képkereskedők, a szőrmekereskedők, a ritka és drága régiségek készítői, az élet luxuscikkeit forgalmazó kiskereskedők csillogó üzletei nem tartoznak egy olyan ház látókörébe, amelynek alapjait a nagy pénzügyek adták, és amely szó szerint és képletesen a Szent Petronius templom árnyékában épült.
Ugyanakkor volt valami önelégült és gratuláló abban, ahogyan a kastély megállta a helyét a változó szomszédságban. Szinte úgy tűnt, mintha egy kicsit felemelkedett volna a közeli magas épületek közé, mintha érezte volna a földterület emelkedő értékét, amelyen állt.
John Weightman olyan volt, mint a ház, amelybe harminc évvel ezelőtt építette be magát, és amelybe az eszményei és ambíciói bele voltak ágyazva. Önmagát teremtő ember volt. De önmaga megalkotásához egy nagyra becsült mintát választott, és a jóváhagyott szabályok szerint dolgozott. Nem volt benne semmi szabálytalan, megkérdőjelezhető, extravagáns. Szilárd, korrekt és méltán sikeres volt.
- A Henry Van Dyke által írt "The Mansion" című könyvből.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)