A másik bölcs és a kúria története

Olvasói vélemények

Az „Egy ősi prófécia nyomában” című könyv Artaban, a negyedik bölcs történetét meséli el, aki a Krisztusgyermeket keresve mások megsegítésének szenteli életét. Az elbeszélés a szeretet, az áldozathozatal és az életcélok követésének igazi lényegét hangsúlyozza. Az olvasók meghatónak és hatásosnak találták a történetet, különösen a karácsonyi időszakban, így sok családban dédelgetett hagyománnyá vált.

⬤ Gyönyörűen leíró próza, amely mély érzelmi reakciókat vált ki.
⬤ Elmélkedésre ösztönöz a szeretetről és az áldozathozatalról.
⬤ Időtlen történet, amely gazdagítja az ünnepi hagyományokat.
⬤ Keresztények és nem keresztények számára egyaránt fontos, jelentőségteljes témákat érint.
⬤ Felemelő és pozitív szemléletre ösztönöz az élet és a mások iránti szolgálat terén.

⬤ Néhány olvasó szerint az eleje lassú tempójú.
⬤ Néhányan csalódottságuknak adtak hangot amiatt, hogy a könyv nem tartalmazza a szerző eredeti előszavát.
⬤ A nyelvezet néha kissé elavult és zavaró lehet.

(203 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Story of the Other Wise Man and The Mansion

Könyv tartalma:

Henry Jackson van Dyke Jr. (1852. november 10. - 1933. április 10.) amerikai író, pedagógus és lelkész.

Van Dyke 1852. november 10-én született a pennsylvaniai Germantownban. Idősebb Henry Jackson van Dyke (1822-1891) fia volt, aki a brooklyni presbiteriánus lelkészek közül kiemelkedett, és a felszabadítás-ellenes nézeteiről volt ismert a felszabadulás előtti években. A család gyökerei Jan Thomasse van Dijkhez vezethetők vissza, aki 1652-ben vándorolt ki Hollandiából Észak-Amerikába.

Az ifjabb Henry van Dyke 1869-ben a Poly Prep Country Day Schoolban, 1873-ban a Princeton Egyetemen, 1877-ben pedig a Princeton Theological Seminaryben szerzett diplomát.

Az angol irodalom professzora volt Princetonban 1899 és 1923 között. Számos diákja közül, akikre hatással volt, kiemelkedett Richard Halliburton (1900-1939), a későbbi híres utazási író, a Princeton Pictorial akkori főszerkesztője.

Van Dyke volt az elnöke annak a bizottságnak, amely megírta az első presbiteriánus nyomtatott liturgiát, az 1906-os The Book of Common Worship-et. Dr. van Dyke 1908-09-ben a párizsi egyetem előadója volt.

Woodrow Wilson elnök - van Dyke barátja és egykori osztálytársa - kinevezésével 1913-ban holland és luxemburgi miniszter lett. Nem sokkal kinevezése után az I. világháború megrázta Európát. Az amerikaiak Európa-szerte Hollandiába, mint menedékhelyre siettek. Bár nagykövetként tapasztalatlan volt, van Dyke egy képzett diplomata hozzáértésével viselkedett, fenntartotta az Európában élő amerikaiak jogait, és munkát szervezett a megsegítésük érdekében. Tapasztalatait és meglátásait később Pro Patria (1921) című könyvében mesélte el.

Van Dyke 1916 december elején lemondott nagyköveti tisztségéről, és visszatért az Egyesült Államokba. Ezt követően beválasztották az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia tagjává, és számos más kitüntetésben részesült. (wikipedia.org)