A késő római hadtörténet 284-361

Olvasói vélemények

Ilkka Syvänne késő római hadtörténetről szóló könyve vegyes kritikákat kapott, és egyszerre kapott jelentős elismerést a kutatásaiért, és kritikát a szerkezete és a spekulatív állításai miatt. Míg sok olvasó elismerően nyilatkozik a mélyreható tudományosságról és a római hadtörténelem figyelmen kívül hagyott aspektusainak feltárásáról, mások szerint a könyv zavaros és túlságosan sűrű, nem alátámasztott állításokkal és a kritikus forráselemzés hiányával.

⬤ Jól kutatott
⬤ új nézőpontot kínál egy elhanyagolt időszakról
⬤ mind a laikus olvasók, mind a történészek számára lebilincselő
⬤ részletgazdag és széleskörű
⬤ egyedi témákat mutat be, például a császárok magánéletének hatását a hadtörténelemre
⬤ általában világos írásmód.

⬤ Zavaros szerkezet és szervezés
⬤ a bekezdések túlságosan sűrűn tartalmazhatnak információkat
⬤ néhány megalapozatlan és spekulatív állítás
⬤ megkérdőjelezhető forrásokra támaszkodik
⬤ a kezdeti fejezetek nem egyértelműek a tárgyalt történelmi időszakkal kapcsolatban.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Military History of Late Rome 284-361

Könyv tartalma:

Ez az ambiciózus sorozat a 284-641 közötti késő római hadtörténelem átfogó elbeszélését nyújtja az olvasónak. Minden kötet részletesen beszámol a római haderő és ellenségei szervezetének, felszerelésének, stratégiájának és taktikájának változásairól az adott időszakban, miközben a hadjáratokról és csatákról is részletes, de közérthető leírást ad.

Az I. kötet a 284-361 közötti időszakot öleli fel, kezdve a „harmadik századi válságból” való kilábalással és a Tetrarchia megalakulásával. Konstantin polgárháborúi és a stabilizáció szintén fő témák, a minta megismétlődik fiai alatt is.

Constantius II. háborúi a trónbitorló Magnentius, a dunai törzsek és a szasszanida perzsák ellen jól szemléltetik a belső és külső fenyegetések súlyos kombinációját, amellyel a birodalom ebben az időben szembesült.

A szerző ezeket és a sok más drámai katonai eseményt teljes összefüggéseikben tárgyalja, és érdekes következtetéseket von le a stratégiai és taktikai fejleményekről. Érvel például amellett, hogy a rómaiak a gyalogságról a lovasságra mint domináns fegyverzetre való átállás jóval korábban történt, mint azt általában elfogadják.

Mindenki, aki érdeklődik a korszak hadtörténete iránt, informatívnak és elgondolkodtatónak fogja találni a könyvet.