Aurelianus és Probus: A katonacsászárok, akik megmentették Rómát

Olvasói vélemények

A könyv részletesen vizsgálja Aurelianus és Probus császárok uralkodását Róma 3. századi válsága idején. Míg egyes olvasók értékelik a szerzőnek a gyér információk szintetizálására és a művelt vélemények bemutatására tett erőfeszítéseit, mások az elbeszélés nehézkességét és a szerző túlzott feltételezésekre való hajlamát kritizálják. A könyv vizuálisan tetszetős, de híján van az új meglátásoknak, és a történelmi tények kezelése miatt kritikák érik.

⬤ Aurelianus és Probus uralkodásának részletes vizsgálata.
⬤ A császári történelem egy összetett időszakának érdekes bemutatása.
⬤ A szerző művelt véleménye felüdülést nyújt a tisztán tudományos szempontoktól.
⬤ Egyes olvasók úgy találják, hogy a könyv világos, jól tagolt és a nem szakértők számára is hozzáférhető.

⬤ A nehézkes elbeszélésmód és a határozottság hiánya.
⬤ A személyes véleményekre való túlzott támaszkodás az új információk bemutatása helyett.
⬤ Kritika, hogy eltúlzott ókori forrásokat fogad el tényként.
⬤ Néhány olvasó szerint más életrajzok jobb kontextust nyújtanak.
⬤ Túlzó fázisokat tartalmaz, és nem biztos, hogy a tapasztalt tudósok számára vonzó.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Aurelian and Probus: The Soldier Emperors Who Saved Rome

Könyv tartalma:

Ez egy elbeszélő hadtörténet Lucius Domitius Aurelianus (270-275) és Marcus Aurelius Probus (276-282) császárokról.

Ez Lucius Domitius Aurelianus („Aurelianus”, uralkodott 270-275) és Marcus Aurelius Probus (276-282) császárok elbeszélő hadtörténete, amely a 268 és 285 közötti egyéb uralkodásokat is tartalmazza. A könyv bemutatja, hogy e két figyelemre méltó császár volt a fő felelős azért, hogy a birodalom túlélte és nagyjából sértetlenül került ki a súlyos válságos időszakból. Aurelianus volt az, aki először egyesítette az elszakadt területeket, beleértve Zenobia Palmyraját is, majd Probus volt az, aki ezt követően biztosította az elért eredményeket.

Aurelianus és Probus uralkodásáról számos tanulmány született, de ezek egyike sem közelítette meg a fennmaradt anyagot pusztán a katonai elemzés szempontjából. A legfontosabb, hogy a korábbi történészek nem használták ki azokat az elemzési lehetőségeket, amelyeket a korabeli római hadsereg stratégiáját és taktikáját leíró katonai traktátusok nyújtanak. Ennek az új módszertannak köszönhető, hogy Ilkka Syv nne a korábbinál sokkal részletesebben rekonstruálhatta e két katonacsászár és más kortársaik katonai hadjáratait.