Értékelés:
John Schellenberg művei, különösen „A kételkedés bölcsessége” és az „Ultimizmus” feltárása a vallásos hit és a szkepticizmus mély filozófiai elemzését nyújtják. Az ultimizmussal szemben kiegyensúlyozott ismeretelméleti álláspont mellett érvel, és kritikával illeti mind a teizmust, mind a naturalizmust. Műveit eredeti érvek jellemzik, különösen az isteni rejtettség és a rossz problémájának tárgyalásakor. Egyes kritikusok azonban óva intenek attól, hogy a szkepticizmushoz való hozzáállása figyelmen kívül hagyja a hit és a spirituális fejlődési folyamat összetettségét.
Előnyök:⬤ Rendkívül eredeti és érdekes filozófiai érvek.
⬤ Olyan jelentős témákkal foglalkozik, mint az isteni rejtettség és a gonosz problémája.
⬤ A közönség széles köre számára hozzáférhető, a szakemberektől az egyetemi hallgatókig.
⬤ Kritikus gondolkodásra ösztönöz a vallási gyakorlatokkal és hiedelmekkel kapcsolatban.
⬤ A könyv sűrű és hosszadalmas, jelentős időt és erőfeszítést igényel.
⬤ Egyes kritikusok szerint Schellenberg érvei túl gyorsan vezetnek az ateizmushoz, anélkül, hogy megfelelően foglalkoznának a szkepticizmusnak a hit kialakulásában játszott szerepével.
⬤ Kritizálják, hogy megközelítése némileg elszakad a vallási gyakorlatok megélt tapasztalataitól és holisztikus perspektíváitól.
(2 olvasói vélemény alapján)
The Wisdom to Doubt
A Kételkedés bölcsessége jelentős hozzájárulás a vallásos hit episztemológiájával foglalkozó kortárs irodalomhoz. Folytatva az előző könyvében, a Prolegomena to a Philosophy of Religion című könyvében megkezdett vizsgálatot, J.
L. Schellenberg itt amellett érvel, hogy korlátainkat és különösen faji éretlenségünket tekintve nincs más ésszerű választásunk, mint hogy visszatartsuk magunkat a végső üdvözítő valóság létezéséről alkotott ítéletektől. Schellenberg megvédi ezt a következtetést a vallási tapasztalatból származó érvekkel és naturalista érvekkel szemben, amelyek látszólag vagy a vallásos hitet, vagy a vallási hitetlenséget teszik előnyösebbé az ő szkeptikus álláspontjával szemben.
Eközben gyakorlatilag az összes fontos, a vallás ismeretelméletével kapcsolatos újabb keletű munkát áttekinti. Különösen érdekes az a felhívása, hogy legalább a teizmussal, a filozófusok leggyakoribb vallási állításával kapcsolatban szkepticizmusra szólít fel.
A Kételkedés bölcsessége kibővíti a szerző jól ismert rejtettségi érvét a teizmus ellen, és egy nagyobb ateista érvelésen belül helyezi el, amely maga is a tágabb szkeptikus érvelésének céljait szolgálja. Ennek az ügynek Schellenberg szerint nem kell zsákutcába vezetnie, hanem inkább kapuként funkcionál az intellektuális feladatokkal és a vallási lehetőségekkel kapcsolatos fontos új felismerésekhez.
