Értékelés:
J. L. Schellenberg „A rejtettségi érv” című könyve elgondolkodtató és jól felépített érvet mutat be Isten létezése ellen, mégpedig az isteni rejtettség szemszögéből. Az olvasók számára hozzáférhető és ékesszólóan megírt, a filozófiai háttérrel rendelkezők és az általános olvasók számára egyaránt alkalmas. Ugyanakkor némi kritikát is kap a szervezésével és a minden közönség számára való érthetőségével kapcsolatban.
Előnyök:⬤ Kivételesen jól megírt, világos és tömör.
⬤ Erős filozófiai érvek közérthető nyelven prezentálva.
⬤ Új gondolatokkal foglalkozik, és provokatív a teizmus kritikájában.
⬤ Alapos magyarázatot ad a rejtettségi érvre, beleértve az ellenvetéseket és válaszokat.
⬤ Értékes forrás az isteni rejtettség problémájának megértéséhez, még azok számára is, akik ismerik Schellenberg korábbi munkáit.
⬤ Néhány olvasó a kezdeti részeket lassúnak és kevésbé lebilincselőnek találta.
⬤ Néhány kritika a könyv szervezésével és áttekinthetőségével kapcsolatban a filozófiai háttérrel nem rendelkező olvasók számára.
⬤ Néhányan nem értettek egyet az érvelés feltevéseivel, különösen az Isten nélküli erkölcsöt illetően.
(14 olvasói vélemény alapján)
The Hiddenness Argument: Philosophy's New Challenge to Belief in God
Sok helyen és időben, és sok ember számára Isten létezése nem volt egyértelmű tény. A rejtettségi érv szerint ez tulajdonképpen ok arra, hogy azt feltételezzük, hogy egyáltalán nem is tény.
A rejtettségi érv az ateizmus mellett szóló új érv, amely az elmúlt két évtizedben került előtérbe a filozófiában. J. L. Schellenberg 1993-ban dolgozta ki először az érvet, és ez a könyv röviden és erőteljesen ismerteti központi állításait és gondolatait. A logikailag éles, de olyan világos, hogy bárki számára érthető legyen, a könyv olyan kevéssé tárgyalt kérdésekkel foglalkozik, mint például, hogy miért tartott olyan sokáig, amíg a rejtettségi érvelés megjelent a filozófiában, és hogy a rejtettségi probléma hogyan különül el a gonosz problémájától. Azzal a lenyűgöző gondolattal zárul, hogy az utolsó személyes isten nyugdíjazásával talán közelebb kerülünk a vallás kezdetéhez, mint a végéhez.
Bár Schellenberg ateista, érzékenyen és a vallási élet árnyalt bennfentes ismeretével ír. Hívőként és nem hívőként szerzett tapasztalatainak, valamint a rejtőzködés kérdésével való saját foglalkozásának lényeges aspektusai is szerepelnek benne. Ebben a személyes kontextusban, valamint a releváns logikai, fogalmi és történelmi kérdések hiteles hátterével szemben A rejtőzködés érve gondos, de provokatív érvelése kristálytisztán világossá teszi, hogy mi is ez az új érv, és miért fontos.
