A kisebbik rossz: Politikai etika a terror korában

Olvasói vélemények

Michael Ignatieff könyvéről szóló kritikák kiemelik, hogy a könyv a terrorizmus kontextusában a polgári szabadságjogok és a nemzetbiztonság közötti kényes egyensúlyt vizsgálja. A szerző történelmi példákat és etikai megfontolásokat mutat be, és olyan pragmatikus megközelítés mellett érvel, amely a biztonság nevében néha elfogadja a „kisebbik rosszat”. A könyv általában kedvező fogadtatásra talált elgondolkodtató tartalma miatt, bár egyes kritikák a könyv vélt prédikáló jellegére és filozófiai következetlenségére összpontosítanak.

⬤ Elgondolkodtató és éleslátó, különösen a politika és a polgári szabadságjogok tanulmányozói számára.
⬤ Valós történelmi példákkal és etikai dilemmákkal foglalkozik.
⬤ Pártatlan és gyakorlatias perspektívát nyújt a demokráciák terrorizmusra való reagálásával kapcsolatos kihívásokról.
⬤ Elismeri néhány ideiglenes intézkedés szükségességét, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ezeket a „kisebbik rossznak” kell tekinteni.
⬤ Jól megalapozott és értékes történelmi kontextust kínál.

⬤ Néhány olvasó sűrűnek és nehezen befogadhatónak találja.
⬤ A szerző érveit érő kritikák között szerepel a felszínes gondolkodás és a következetlenségek állítása.
⬤ Az elbeszélés bizonyos közönség számára prédikálónak tűnhet.
⬤ Néhány kritikus kellemetlen érzéseket fogalmaz meg a polgári szabadságjogok bármiféle elvesztésének elfogadásával kapcsolatban, és a javasolt megoldások szükségessége ellen érvel.
⬤ Ignatieff korábbi politikai nézeteinek és döntéseinek kritikája, amit egyesek aggasztónak találnak.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Lesser Evil: Political Ethics in an Age of Terror

Könyv tartalma:

Terrorizmus ellen terrorral kell küzdenünk, merénylet ellen merénylettel, kínzás ellen kínzással? Fel kell áldoznunk a polgári szabadságjogokat a közbiztonság védelmében?

A terrorizmus korában a kegyetlenség kísértése nyomasztó lehet. De a másik irányba is húz bennünket az a szorongás, hogy az erőszakra adott erőszakos válasz erkölcsileg megkülönböztethetetlenné tesz bennünket ellenségeinktől. Ma talán nincs nagyobb politikai kihívás, mint az, hogy megpróbáljuk megnyerni a terror elleni háborút anélkül, hogy elveszítenénk demokratikus lelkünket. Michael Ignatieff szembeszáll ezzel a kihívással, a keményfejű idealizmus, a történelmi érzékenység és a politikai ítélőképesség azon kombinációjával, amely napjaink egyik legbefolyásosabb hangjává tette őt a nemzetközi ügyekben.

Ignatieff amellett érvel, hogy nem szabad visszariadnunk az erőszak alkalmazásától - hogy az erő távolról sem ássa alá a liberális demokráciát, hanem szükséges lehet annak túléléséhez. Az erőszak alkalmazásának azonban mértékletesnek kell lennie, nem pedig a kínzás és a bosszú programjának. És nem szabad elhitetnünk magunkkal, hogy bármit teszünk a szabadság és a demokrácia nevében, az jó. Lehet, hogy ölnünk kell a terrorizmus nagyobb gonoszsága ellen, de soha nem szabad úgy tennünk, mintha ez a kisebbik rossznál jobb lenne.

Ignatieff ennek érdekében végigköveti a terrorizmus és a terrorizmus elleni küzdelem modernkori történetét, a cári Oroszország nihilistáitól és a weimari Németország milíciáitól az IRA-ig és az Al-Kaida példátlan fenyegetéséig, amelynek öngyilkos ügynökei tömegpusztításra törnek. Megmutatja, hogy a terrorra adott leghatásosabb válasz a határozott és közvetlen, de - ami ugyanilyen fontos - visszafogott erő volt. A közvélemény ellenőrzése és a politikai etika, amely a visszafogottságot motiválja, egyben a demokrácia legerősebb fegyverét is adja: az erkölcsi erőt, hogy kitartson, amikor a bosszú és a gyűlölet dühe elszabadul.

A könyv az Edinburgh-i Egyetemen 2003-ban tartott Gifford-előadásokon alapul.

-- "New York Times Book Review".