Az emberi jogok mint politika és bálványimádás

Olvasói vélemények

A könyv átfogó áttekintést nyújt a kortárs emberi jogi kérdésekről és elméletekről. Olyan esszéket tartalmaz, amelyek az emberi jogok politikai dimenzióival és elméleti kereteivel egyaránt foglalkoznak. Noha a kötetet dicsérik áttekinthetősége és hozzáférhetősége miatt, egyes olvasók úgy érzik, hogy a viták és a kiegészítő kommentárok nem tartalmaznak kellő mélységet és értéket.

⬤ Meggyőző és hozzáférhető áttekintést nyújt az emberi jogi kérdésekről
⬤ logikus és jól átgondolt érveket mutat be
⬤ egyaránt alkalmas kezdők és tapasztalt kutatók számára
⬤ az írás világos és érthető
⬤ kimért, dialogikus és pragmatikus megközelítést nyújt az emberi jogi érdekérvényesítéshez.

⬤ Néhány olvasó úgy találja, hogy a kiegészítő kommentárokból hiányzik a nézőpontok sokfélesége és mélysége
⬤ a nyugati nézőpont nem minden közönségnek felel meg
⬤ az általános értéket néhányan megkérdőjelezik
⬤ néhány esszét nem tartanak meggyőzőnek a terület más írásaihoz képest.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Human Rights as Politics and Idolatry

Könyv tartalma:

Michael Ignatieff íróként és világpolitikai kommentátorként szerzett széleskörű tapasztalataira támaszkodva behatóan számol be az emberi jogi forradalom sikereiről, kudarcairól és kilátásairól. Amióta az ENSZ 1948-ban elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, ez a forradalom erkölcsi fejlődést hozott a világnak, és megtörte a nemzetállamok monopóliumát a nemzetközi ügyek intézésében. De kihívásokkal is szembesült. Ignatieff szerint az emberi jogi aktivisták joggal váltottak ki kritikát Ázsiából, az iszlám világból és magából a Nyugatból is, amiért túl ambiciózusak és nem hajlandók elfogadni a korlátokat. Itt az ideje, írja, hogy az aktivisták szerényebb menetrendet kövessenek, és helyreállítsák az egyensúlyt az államok jogai és az állampolgárok jogai között.

Ignatieff az emberi jogok politikájának vizsgálatával kezdi, felmérve, hogy mikor helyénvaló az emberi jogok megsértésének tényét felhasználni a más országokban történő beavatkozás igazolására. Ezután megvizsgálja az emberi jogok alapját képező eszméket, és figyelmeztet arra, hogy az emberi jogok nem válhatnak bálványimádássá. Isaiah Berlin szellemében amellett érvel, hogy az emberi jogok csak akkor élvezhetnek egyetemes egyetértést, ha az egyének azon képességének védelmére és fokozására irányulnak, hogy olyan életet élhessenek, amilyet szeretnének. Ignatieff arra a következtetésre jut, hogy ha ezt a megközelítést elfogadják, és elismerik, hogy az állami szuverenitás a legjobb garancia a káosz ellen, akkor a nyugati nemzeteknek nagyobb esélyük lesz arra, hogy az elmúlt ötven év valódi fejlődését meghosszabbítsák. Ignatieff mindvégig egyensúlyt teremt az idealizmus és a gyakorlati realitás biztos érzékével, amelyet a világ háborús és politikai zűrzavaros zónáiban eltöltött évek során szerzett.

A könyv Ignatieffnek a Princeton Egyetem Emberi Értékek Központjában 2000-ben tartott Tanner-előadásai alapján készült, és Ignatieff két fejezetét, Amy Gutmann bevezetőjét, valamint négy vezető tudós - K. Anthony Appiah, David A. Hollinger, Thomas W. Laqueur és Diane F. Orentlicher - és Ignatieff válasza.

-- "Publishers Weekly".