Olvasói vélemények
Összegzés:A könyvről szóló kritikák kiemelik a Ku Klux Klan történetének éleslátó elemzését és a Ku Klux Klan mai politikai kérdésekkel kapcsolatos relevanciáját. Míg sok olvasó szemet nyitónak és fontosnak találta a könyvet Amerika múltjának és jelenének megértéséhez, mások kritizálták, hogy túlságosan elfogult, és hiányoznak belőle a lebilincselő elbeszélő elemek.
Előnyök:⬤ Értelmes történelmi elemzést nyújt a KKK-ról az 1920-as években és annak a jelenlegi eseményekre gyakorolt hatásáról.
⬤ Mélyebb megértést nyújt a KKK mögötti motivációkról.
⬤ Fontos vitákra ösztönöz a történelemről és annak mai relevanciájáról.
⬤ Egy hiteles szerző, Linda Gordon írta, aki a társadalmi mozgalmakról szóló munkáiról ismert.
Hátrányok:⬤ Néhányan úgy találták, hogy a könyv elfogult, és inkább keveredik a modern aktivizmussal, mintsem egy egyenes történelmi beszámolóval.
⬤ Több kritikus is megjegyezte, hogy inkább tűnik kutatási tanulmánynak, mintsem lebilincselő elbeszélésnek.
⬤ Csalódást okozott, hogy néhány példányban hiányoztak oldalak, és bizonyos történelmi pontok nem voltak elég mélyek, különösen az indianai KKK befolyásával kapcsolatban.
(47 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Second Coming of the KKK: The Ku Klux Klan of the 1920s and the American Political Tradition
Könyv tartalma:
Az 1920-as évek elején új Ku Klux Klán alakult, amely kevésbé erőszakos, de ugyanolyan virulens leszármazottja volt az 1870-es évek viszonylag kis létszámú, terrorista Klánjának. A legtöbb amerikai számára ma már ismeretlen, hogy ez a "második Klán" nagyrészt a Mason-Dixon-vonal felett virágzott - négy-hatmillió tagból álló serege New Jerseytől Oregonig terjedt a kontinensen, és az intolerancia ideológiája a huszadik század folyamán meghatározta a főáramú nemzeti politika irányvonalát.
Amint Linda Gordon díjnyertes történész bemutatja, a második Klán ellenségei közé tartoztak a katolikusok és a zsidók éppúgy, mint az afroamerikaiak. Fanatizmusa intenzitásában, de nem fajtájában különbözött a többi amerikai WASP milliókétól. A fehér protestáns anyanyelvű, fehér protestáns állampolgárokra korlátozódó tagsága teljesen tisztességes volt, kisvállalkozókból, farmerekből, kézművesekből és szakemberekből állt, és körülbelül 1,5 millió nőt is magában foglalt. Sok klántag számára a tagság egyszerre jelentett tiltakozást az egyre inkább városiasodó társadalom ellen, és jelentett belépőt az új középosztályba.
Ez a Klán soha nem volt titkos, nyíltan toborzott, újsághirdetéseken, templomokban és extravagáns tömeges "amerikanizmus" felvonulásokon keresztül, amelyeket gyakran a Függetlenség Napján tartottak. Ezek a "Klonvokációk" tízezreket vonzottak, és tűzijátékot, repülőgépes mutatványokat, gyermekjátékokat és női süteményes versenyeket tartottak - és természetesen keresztégetéseket. A Klán még mintegy százötven újságot is ellenőrzött, valamint a Cavalier Motion Picture Company-t, amely Hollywood "erkölcstelen" - és zsidó - befolyása ellen igyekezett fellépni. A Klán jelentős politikai erővé vált, több ezer embert választott állami hivatalokba és több mint százat országos hivatalokba, miközben sikeresen lobbizott az 1924-es bevándorlásellenes Reed-Johnson törvényért.
Ahogy Gordon bemutatja, az 1920-as évek klánideológiájának témái nem aberráltak voltak, hanem kitörölhetetlen részei az amerikai történelemnek: a "100%-os amerikanizmus" és a karizmatikus szónokok, prédikátorok és cikkírók által terjesztett álhírek a nemzeti szövet részévé váltak. Szószólói a nagyvárosi liberálisokat, a "pénzsóvár zsidókat", a "pápa-imádó íreket" és az értelmiségieket gyalázták, amiért azok a jazzt, az ivást és az autókat népszerűsítik (mert ezek biztosították a fiatalok szexuális magánéletét).
A Klán 1926-os összeomlása nem volt kevésbé kirívó, amit a vezetők pénzügyi és szexuális korrupciója okozott, ami abban csúcsosodott ki, hogy David Stephensont, a Nagy Sárkányt elítélték titkárnője megerőszakolásáért és meggyilkolásáért, valamint a nő testrészeinek szétrágásáért. A keresztény értékek és a faji fanatizmus zseniális ötvözése a Klánban azonban még sokáig fennmaradt a szervezet hanyatlása után is, felerősítve a sokszínűségtől való félelmet, amely sokáig az amerikai történelem egyik meghatározó alárendeltje volt.
Dokumentálva azt, ami a huszadik század első felének legnagyobb társadalmi mozgalmává vált, A Ku Klux Klan második eljövetele feltárja az előzményeket, és segít megmagyarázni a mai intolerancia veszélyes vonzerejét.
