A kritikai út: Esszé az irodalomkritika társadalmi összefüggéseiről

Olvasói vélemények

A „Kritikai út” felhasználói kritikái az irodalomkritikával és az irodalom társadalmi jelentőségével kapcsolatos jelentős tartalmakat emelik ki, a könyv rossz állapotával kapcsolatos kritikák mellett. A vélemények szerint Frye műve éleslátó és gazdag tartalmú, így értékes olvasmány az irodalomelemzés iránt érdeklődők számára.

A könyv értékes betekintést nyújt az irodalomkritikába, foglalkozik az irodalom társadalmi szerepével, és Frye gondolatainak közérthető bemutatását kínálja. A könyv témák széles skáláját öleli fel, többek között a költészet funkcióját, az archetípusokat, valamint az aggodalom és a szabadság mítoszai közötti kölcsönhatást. A felhasználók szerint megéri a fáradságot azoknak, akik érdeklődnek Frye munkássága és a kritikai elmélet iránt.

A könyv állapota a beszámolók szerint nagyon rossz, ami rontja az olvasás élményét.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Critical Path: An Essay on the Social Context of Literary Criticism

Könyv tartalma:

Az irodalom és a társadalom alapvető problémáinak filozófiai vizsgálata rendkívül fontos kiegészítője Amerika egyik legeredetibb és legkiválóbb kritikusának kánonjának. Mi a költészet funkciója? A kritika? Milyen értelemben "tud" a költő? Milyen viszonyban áll egy társadalom és a művészete? Northrop Frye ezeknek és más átfogó filozófiai kérdéseknek a megvilágító erejű áttekintésén kalauzol bennünket, és számos mellékes betekintést nyújt konkrét kulturális jelenségekbe is. Olyan kérdések, mint a marxista esztétika, a reneszánsz humanizmus, a költészet és a vallás viszonya, a haladás eszméje és kortárs ifjúsági kultúránk kihívása szerepelnek a tucatnyi érdekes téma között, amelyek útközben lekötik figyelmét.

Frye két uralkodó ideológiát azonosít a nyugati kultúrában, amelyeket "az aggodalom mítoszának" és a "szabadság mítoszának" nevez. Az aggodalom mítosza, írja, "kompromittálja mindazt, amit egy társadalomnak leginkább tudnia kell". Célja a társadalom összetartása, ezért mélyen konzervatív jellegű. A "szabadság mítosza" ezzel szemben az objektivitás és az egyén iránti tisztelet "liberális" attitűdjét testesíti meg. A szerző nyomon követi e két mítosz viszonylagos jelentőségét a homéroszi Görögországtól napjainkig, és összefüggésbe hozza őket az általuk támogatott művészeti és kormányzati típusokkal, a költő és a kritikus szerepével és sok más témával. A két mítosz végső tézise: "A szabad és érett társadalom fenntartásához tudatosítanunk kell az aggodalom és a szabadság közötti feszültséget, és mindkettő megőrzésének szükségességét.".

Az irodalomnak ehhez a dialektushoz való viszonyításában Frye úr végigjárja a nyugati filozófia és irodalom teljes történetét - Platóntól Heideggerig, Sir Philip Sydneytől Bob Dylanig -, megmutatva, hogy kutató elméje ismét túllépett a szűken vett irodalom területén, az eszmetörténet tágabb régiójába. Nagyvonalúan tekint a művészre és a kritikusra - mint a társadalomtól nem elszigetelt, hanem annak legmélyebb értelemben vett szereplőire -, és így egyedülálló tanulmányt nyújt, amelyet az intelligencia, a széles körű műveltség, valamint a stílus kecsessége és pontossága tájékoztat.