Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 9 olvasói szavazat alapján történt.
Fools of Time Studies in Shak
A Torontói Egyetemen 1965-66-ban tartott Alexander-előadásaiban Dr. Frye a tragikus látásmód alapját úgy írja le, mint "az időben való létezést", amelyben a halál mint "az életnek alakot és formát adó lényeges esemény... meghatározza az egyént, és elkülöníti őt az élet folytonosságától, amely a múlt és a jövő között végtelenül folyik".
Dr. Frye szerint a shakespeare-i tragédiában három általános típus különböztethető meg: a rend tragédiája, a szenvedély tragédiája és az elszigeteltség tragédiája, amelyek mindegyikében az "időben való létezés" mintája alakítja a cselekményt. Az első típusban, amelyre Julius Caesar, Macbeth és Hamlet a példa, egy erős uralkodót megölnek, helyébe egy lázadó figura lép, és egy nemezis-figura áll bosszút; a másodikban, amelyet Rómeó és Júlia, Antonius és Kleopátra és Troilus és Cressida képvisel, a hatalom megoszlik, a hős pedig a társadalmi és a személyes lojalitás közötti konfliktus miatt pusztul el; a harmadikban pedig Othello, Lear király, és Athéni Timon a központi figura elszakad a világától, nagyrészt azért, mert nem érti a világ dinamikáját. Amit mindezek a darabok megmutatnak nekünk, állítja Dr. Frye, az "a heroikus energia hatása az emberi helyzetre", azzal az eredménnyel, hogy "a heroikus általában megsemmisül... és az emberi helyzet tovább él".
Az idő bolondjai-t nemcsak sok tudós fogja üdvözölni, akik ismerik Dr. Frye éles kritikai éleslátását, hanem az egyetemisták, diplomások, középiskolai és egyetemi tanárok is, akik régóta értékelik munkáját, mint az angol irodalom szilárdabb megragadásának és mélyebb megértésének eszközét.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)