Eredeti címe:
Safeguarding Cultural Property and the 1954 Hague Convention: All Possible Steps
Könyv tartalma:
Napjainkban jelentős figyelem összpontosul az örökség pusztulására, de az ezt tiltó legfontosabb nemzetközi jogszabályok - a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén történő védelméről szóló 1954. évi Hágai Egyezmény és annak első és második jegyzőkönyve (1954/1999) - két fő irányvonalat határoznak meg a károk korlátozására: a fegyveres erők tiszteletben tartására vonatkozó intézkedéseket, valamint azokat a védelmi intézkedéseket, amelyeket a részes államoknak békeidőben kell bevezetniük.
Ez a kötet az akadémikusok széles körű nemzetközi nézőpontjait, valamint a fegyveres erők és az örökségvédelmi szakemberek gyakorlati tapasztalatait foglalja magában a védelmi rendszer feltárása érdekében. A szerzők olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint például, hogy a részes államok valóban megtettek-e "minden lehetséges lépést", ahogyan azt az egyezmény előírja számukra; mit tanulhatunk a múltbeli gyakorlatból, és hogyan hajtják végre ma az egyezményt; az örökségvédelmi jog és kezelés új tendenciáinak - mint például a világörökségi egyezmény megjelenése és a menedékhelyek helyett a biztonságos menedékhelyekre való fokozódó összpontosítás - következményei; alkalmazhatóak-e az örökségvédelem új módszerei, például a kockázatértékelési elmélet; és egy kifejezetten az állami felekre összpontosító egyezményben mi a helyzet ellenfeleikkel, a fegyveres nem állami szereplőkkel. A témák a vezetéstől és a részes állam képviselőjének szerepétől kezdve a fegyveres nem állami csoportok felelősségén át a védelemben való részvételig, valamint a különböző országok múltbeli és jelenlegi gyakorlatának feltárásáig terjednek.
Az esettanulmányok és az új és meglévő módszerek elméleti feltárása révén a hozzászólások a második világháborútól napjainkig terjedő időszakot ölelik fel, európai, közel-keleti és afrikai példákkal. Összességében a kötet célja, hogy elősegítse az egyezmény gyakorlati hatékonyságának szélesebb körű megértését a mai világban, azáltal, hogy megvizsgálja, hogy az egyezmény milyen lehetőségeket és korlátokat kínál napjainkban a kulturális javak fegyveres konfliktusok során történő védelmére, és határozottan leszögezi, hogy az ilyen védelemnek a békében kell kezdődnie.
