A láthatatlan nő: Különleges történet anyáknak

Olvasói vélemények

Nicole Johnson „A láthatatlan nő” című könyve elsöprően pozitív kritikákat kapott az olvasóktól, különösen azoktól az anyáktól, akik a láthatatlanság és az alulértékeltség érzésével kapcsolatban érzik magukat. Sokak szerint a könyv éleslátó, bátorító és gyönyörűen megírt, a katedrálisok metaforáját használva inspirálja az olvasókat értékükről és hozzájárulásukról. Egyes kritikák azonban rámutatnak, hogy a könyvből hiányzik az anyaság átfogó szemlélete, és talán túlzottan leegyszerűsíti a modern társadalomban a női lét összetettségét.

⬤ Éleslátó és átélhető tartalom, amely az anyák körében is visszhangra talál.
⬤ Bátorító üzenet a nők hozzájárulásának fontosságáról, még akkor is, ha láthatatlannak érzik magukat.
⬤ Gyönyörű írás és történetmesélés, ami gyors és élvezetes olvasmány.
⬤ Jó ajándék anyukáknak és barátoknak.
⬤ Olyan perspektívát kínál, amely segít az olvasóknak értékelni a szerepüket és érezni, hogy Isten értékeli őket.
⬤ Sok olvasó felemelőnek és életet megváltoztatónak találja.

⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a könyv túlságosan leegyszerűsíti az anyaság kihívásait.
⬤ Kritika, hogy hiányzik belőle az anyaság jól kidolgozott etikája, ami esetleg elidegenít néhány nézőpontot.
⬤ Nem mindenki ért egyet a szerző következtetéseivel az ismeretlenségről és az anyaságról.

(46 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Invisible Woman: A Special Story for Mothers

Könyv tartalma:

Semmi sem hasonlítható ahhoz a fájdalomhoz, amikor az ember láthatatlannak érzi magát a körülötte lévők számára. Különösen akkor fáj, amikor szolgálsz, adsz és szeretsz, és úgy tűnik, senki sem veszi észre, vagy nem is érdekel.

A Láthatatlan nő megalkotásával Nicole Johnson megmutatja, mennyire megérti, milyen nehéz úgy élni nagy felelősséggel, hogy közben nem kapunk elismerést. Nicole belehelyez minket Charlotte Fisher elméjébe és szívébe.

És miközben végigjárjuk Charlotte történetét, aki láthatatlannak érzi magát, átéljük életének komikumát és magányát. A láthatatlanság, amelyet eleinte kényszernek érez, végül igazi jelentőséget és értelmet ad neki.

A nagy katedrálisok láthatatlan építőiből merítve erőt, Charlotte rájön, hogy Isten számára nem láthatatlan, és ez az egyszerű igazság mindent megváltoztat számára. A hit újra lángra lobban a szívében, miközben igyekszik úgy szeretni a családját, ahogyan azt csak a láthatatlanság teszi lehetővé.