Olvasói vélemények
Összegzés:A Macskát írni Alexandra Fuller elgondolkodtató memoárja, amely a K-val, egy volt rodéziai katonával való interakcióit tárja fel, miközben Afrikában utaznak. A könyv a dél-afrikai háború szépségét és borzalmait állítja szembe egymással, és a bűntudat, a megváltás, valamint az emberi kapcsolatok összetettségének témáit járja körül a történelmi traumák közepette.
Előnyök:Fuller írását dicsérik gyönyörű prózája és eleven leírásai miatt, amelyek elrepítik az olvasót Afrika tájaira. Sok kritikus nagyra értékeli a nehéz témák őszinte feltárását, az emberi természetbe való mély betekintését, és azt a képességét, hogy erős érzelmeket tud kiváltani, akár a nevetés, akár a szomorúság révén. Néhányan kiemelik, hogy a könyv lenyűgöző perspektívát nyújt a háború és a gyarmatosítás utóhatásairól.
Hátrányok:A kritikusok megemlítik, hogy a könyv néha sötétnek és nyugtalanítónak tűnhet, és a kanyargós elbeszélés időnként elveszítheti a lendületét. Néhány olvasó megkérdőjelezi Fuller jellemét és a K-val való kapcsolatának etikáját, úgy érzik, hogy az a kukkolásba torkollik, és kényelmetlen kérdéseket vet fel az indítékaival kapcsolatban. Emellett néhányan úgy találják, hogy K ábrázolása karikatúraszerű, vagy nem elég mély, ami miatt kevésbé lehet elköteleződni a karaktere iránt.
(152 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Scribbling the Cat: Travels with an African Soldier
Könyv tartalma:
Amikor Alexandra ("Bo") Fuller néhány évvel ezelőtt otthon volt Zambiában, ahol karácsonykor meglátogatta a szüleit, megkérdezte apját egy közeli banántermelőről, aki "kemény fickó" hírében állt. Az apja válasza egy figyelmeztetés volt, hogy kerülje el a férfit; azt mondta Bónak: "A kíváncsiság firkálta meg a macskát". Ennek ellenére Fuller különös barátságot kezdett azzal a férfival, akit K-nek hív, aki fehér afrikai és a rodéziai háború veteránja volt. Ugyanazzal a vadítóan szép prózával, amellyel a Ne menjünk ma este a kutyákhoz című könyvéért is elismerést kapott, Fuller itt a K-val való barátságát meséli el.
K látszólag az ellentmondások embere: tetovált, harci sebhelyekkel és a mezőgazdasági munka által megviselte, ugyanakkor oroszlánszerű férfi, vad és golyóálló. Ugyanakkor újjászületett keresztény is, aki hajlamos sírni, amikor felidézi sikertelen szerelmi életét, és mindenekelőtt a harcok emlékei kavarognak benne. Mert az ő háborúja, mint minden háború, brutális volt, faji harcok, dzsungelharcok, elképzelhetetlen kínzások és ártatlan civilek meggyilkolása jellemezte, és K-nak, mint a háború minden veteránjának, vér tapad a kezéhez.
K emlékei által vezérelve Fuller és K úgy döntenek, hogy a szó legszorosabb értelmében belépnek a sötétség szívébe, és Zambiából Zimbabwén (korábban Rodézia) és Mozambikon keresztül utaznak a háború helyszíneire, hogy meglátogassák a háború helyszíneit, és találkozzanak más veteránokkal. Ez egy különös utazás a múltba, amelyet egyszerre jellemeznek komor elmélkedések és furcsa humor, és olyan karakterek, mint Mapenga, egy veterán társ, aki házi oroszlánjával egy tó közepén lévő kis szigeten él, és arról ismert, hogy személyes démonait úgy kezeli, hogy napokig nem hajlandó beszélni. Ami Fuller utazásának eredménye, az egy figyelemre méltóan elfogulatlan és szentimentális pillantás azokra az emberekre, akik a háború alatt gyilkoltak, csonkítottak, kínoztak és a túlélésért küzdöttek, és akiknek most meg kell próbálniuk együtt élni a múltjukkal és túl kell élniük a bűneiken. Ezekben az emberekben bepillantást nyerhetünk az afrikai életbe is, egy olyan földbe, amely kártevőkkel, járványokkal és természeti katasztrófákkal sújtja teremtményeit, és amely az ott élő embereket egyszerre teszi megkeményebbé és sebezhetőbbé, mint máshol.
A Macska firkálása lebilincselő és kísérteties pillantás a háborúra, Afrikára és a józan ész határaira.
".
