Olvasói vélemények
Összegzés:Alexandra Fuller „Ne menjünk ma este a kutyákhoz” című memoárja eleven és megrendítő beszámolója a Rhodéziában (ma Zimbabwe) töltött gyermekkoráról egy viharos időszakban. Az elbeszélés az afrikai élet szépségét és káoszát mutatja be egy fehér lány szemszögéből, akit különc és diszfunkcionális szülők neveltek fel. Az olvasók nagyra értékelik Fuller szuggesztív prózáját és humorát, valamint a neveltetés nehézségeinek és abszurditásainak őszinte ábrázolását. Míg sokan lebilincselőnek és érzelmileg átütőnek találják a könyvet, néhány olvasó a tragikus témák miatt intenzívnek és kimerítőnek találja.
Előnyök:Gyönyörűen megírt próza, magával ragadó történetmesélés, mély érzelmi reakciókat vált ki, egyedülálló gyermekkori szemléletet ábrázol, humort épít be a tragédia közepette, betekintést nyújt az afrikai életbe, empátiára ösztönöz a különböző kulturális tapasztalatok iránt.
Hátrányok:Érzelmileg megterhelő és időnként intenzív, egyesek számára zavaró lehet a gördülékeny elbeszélésfolyam hiánya, az amatőr írásmód, valamint a távolságtartás vagy az Afrika-ellenes érzelmek esetleges érzékelése.
(909 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Don't Let's Go to the Dogs Tonight: An African Childhood
Könyv tartalma:
NEW YORK TIMES BESTSELLER - ENTERTAINMENT WEEKLY 'S #1 NONFICTION BOOK OF THE YEAR - A NEW YORK TIMES NOTABLE BOOK - FINALISTA, GUARDIAN FIRST BOOK PRIZE
Nézze meg a könyvben található különlegességeket. Csatlakozzon a Random House Olvasóköréhez, ahol szerzői beszélgetésekkel és más érdekességekkel várjuk.
"Ezt a könyvet nem csak egyszer kell elolvasni, hanem egy olyan szörnyű szépségű történet, amelyben újra és újra el lehet veszni." - Newsweek
"Egyszerre pajkos és nyílt szívű, földhözragadt és szárnyaló... hajmeresztő, borzalmas és izgalmas." -- The New Yorker
A Ne menjünk ma este a kutyákhoz című könyvben Alexandra Fuller zsigeri hitelességgel emlékezik vissza afrikai gyermekkorára. Bár ez egy gyakran barátságtalan helyen zajló, zabolátlan élet naplója, mégis átitatja Fuller szeretetre méltó képessége, hogy még akkor is képes nevetni, amikor nincs mit ünnepelni. Fuller debütáló regénye szenvtelen és kíméletlen, de mindig magával ragadó. Fanyar és néha vicces prózában néz szembe a katasztrófával, és dühvel és szeretettel tekint vissza egy rendkívüli család életére egy rendkívüli korban.
1972 és 1990 között Alexandra Fuller - akit barátai és családja csak Bobo néven ismertek - több farmon nőtt fel Dél- és Közép-Afrikában. Apja a rodéziai polgárháborúban a fehér kormány oldalán állt, és gyakran harcolt a hatalmas fekete gerillacsoportok ellen. Anyja viszont ugyanolyan szenvedéllyel és mániákus energiával vetette bele magát az afrikai életükbe és a kemény mezőgazdasági munkába, mint amilyen szenvedéllyel és mániákus energiával minden másba. Bár szerette a gyermekeit, nem volt kézben tartó, és kevéssé tűrte a rászorultságot. Lányait más módon nevelte: Példamutatásával megtanította őket arra, hogy legyenek rugalmasak és önellátóak, hogy erős akaratuk és határozott véleményük legyen, és hogy a nehéz körülmények ellenére és miatt is teljes szívvel fogadják el az életet. Bobóba pedig különösen az olvasás és a mesélés szeretetét oltotta bele, ami a megváltásnak bizonyult.
Isak Dinesen és Beryl Markham méltó örököse, Alexandra Fuller megrendítően ír egy lány nővé és íróvá válásáról, miközben nemcsak hazájában, hanem otthonában is nyugtalanság uralkodik. De a Ne menjünk ma este a kutyákhoz több mint egy túlélő története. Egy nőnek egy kontinenshez és az ott élő emberekhez való elszakíthatatlan kötődésének története, egy szeretettel megvalósított és mélyen átélt portré.
Dicséret a Don't Let's Go's Go to the Dogs Tonight-ról
"E gyönyörű könyv Afrikáját nem könnyű elfelejteni. A kígyók, a leopárdok, a malária és a gyakran erőszakos, de élettől lüktető emberi lakosok puszta őrültsége ellenére, vagy talán éppen azért, mert itt remek helynek tűnik felnőni, legalábbis ha olyan erős, szenvedélyes, éles eszű és tehetséges vagy, mint Alexandra Fuller." -- Chicago Tribune.
"Egy nagyszerű történet birtoklása még nem garantálja, hogy jól el is tudod mesélni. Ez a tehetség egyéni misztériuma, egy olyan adottság, amellyel Alexandra Fuller gazdagon meg van áldva, és amellyel megvilágítja rendkívüli memoárjait..... Van benne íz, illat, humor, türelem... és tűpontos megfigyelői éleslátás." -- Entertainment Weekly
"Ez egy vidáman mesélő memoár, amely Mary Karr A hazugok klubját éppúgy felidézi, mint Isak Dinesen Out of Africa című művét." - New York Daily News
"Lenyűgöző... tele humorral és együttérzéssel."-- O: The Oprah Magazine
"Egy hihetetlen gyermekkor hihetetlen története."-- The Providence Journal
