Olvasói vélemények
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Eredeti címe:
The Army of the Manchu Empire: The Conquest Army and the Imperial Army of Qing China, 1600-1727
Könyv tartalma:
Ez a könyv a mandzsu, vagyis a Csing-hadsereg minden aspektusát ismerteti és elemzi. A hangsúly a XVII. században és a XVIII. század elején a Csing-hadseregre helyeződik, mivel ez az az időszak, amikor a mandzsu katonai rendszer kialakította saját jellegzetességeit és elérte érettségét. Továbbá, miután ezt elérte, és eközben meghódította a valaha volt egyik legnagyobb birodalmat, a Qing hadsereg csak keveset változott 1850 körülig, amikor a Taiping-háború a Qing-birodalom végének kezdetét jelentette, valamint megváltoztatta a mandzsu katonai rendszer jellegét.
Fénykorában a Csing-hadsereg számos jelentős győzelmet aratott. Először is meghódította a Ming-kínát. A Qing folyamatosan győzelmeket aratott a számbeli fölényben lévő Ming seregek ellen. A Qing hadsereg kombinált hadseregként működött, sikeresen ötvözve a lovasság, a gyalogság és a tüzérség különböző erősségeit. A Csing-hadsereg kulturális és történelmi okokból különösen erős volt a lovasságban, ahogy az várható volt egy olyan hatalomtól, amely számos mongolt épített be soraiba. Stratégiai szinten a sztyeppei nomádokkal való bensőséges együttműködés és a sztyeppei politika és a nomád államok politikai rendszereinek mély megértése lehetővé tette a Csing-állam számára, hogy határait észak és nyugat felé messzebbre terjessze ki, mint Kína bármelyik korábbi szecessziós uralkodója.
A Kínától délre fekvő trópusi országokban a Csing-hadsereg győzelmeket és súlyos veszteségeket egyaránt megélt, különösen a betegségek miatt. Ebben hasonlóságot mutattak a kor különböző európai hadseregeivel. A dél-kínai portugál gyarmati csapatok nem bizonyultak a Csing-hódítások akadályának.
A Csing katonai rendszer sokoldalúságát talán az bizonyította a legvilágosabban, hogy sikeresen megfékezte az akkoriban zajló, igen aktív orosz terjeszkedést. Az 1689-ben megkötött nercsinszki és az 1727-ben megkötött kjaktai szerződés pontosan ott jelölte ki a mandzsu-orosz határt, ahol a mandzsuk akarták, és a mandzsuk által kijelölt határ egészen a tizenkilencedik század második feléig vitathatatlan maradt. Valójában az akkor kijelölt határ a mai napig a régió országhatárainak gerincét képezi.
Ebben a könyvben Michael Fredholm von Essen új kutatásokat mutat be egy olyan hadseregről és hadjáratokról, amelyekről korábban ritkán írtak angol nyelven. Bemutatja a mandzsu hódító és a császári Qing-hadseregek kialakulását, és részletesen ismerteti a Qing-kína katonai rendszerét, amely 1912-ig a Ming-kínaiaktól kezdve a mongolokon és tibetieken át az oroszokig és a nyugati gyarmati seregekig számos ellenséggel küzdött.
Bár az utóbbi években számos tudományos munka jelent meg a mandzsu történelem, kultúra és nyelv minden aspektusáról, egyik sem foglalkozik kizárólag a mandzsu katonai rendszerrel, és amikor ezek a munkák katonai ügyeket érintenek, gyakran homályosak a részleteket illetően és következetlenek. Egy átfogó mandzsu hadtörténet megírása még hátravan, de ehhez először is meg kell érteni, hogyan működött a mandzsu hadsereg a gyakorlatban, szemben az elmélettel és a tudományos vágyálmokkal. Ez a könyv pontosan ezt tűzte ki célul.
