A Storozhevoj vadászata: Az 1975-ös balti-tengeri lázadás a szovjet haditengerészetnél

Olvasói vélemények

A könyv a szovjet haditengerészet Storozhevoj hadihajójának 1975-ös, kevéssé ismert lázadását meséli el, részletesen bemutatva a drámai szökést és az azt követő szovjet üldözést. A szerző kiterjedt kutatásokat végzett, különböző forrásokat, köztük a svéd hírszerzést is felhasználva.

Jól kutatott, drámai történetet mutat be, számos fényképet és modern illusztrációt tartalmaz, alkalmas a hidegháborút tanulmányozók számára.

A szöveg egyes részei szárazak lehetnek.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Hunt for the Storozhevoy: The 1975 Soviet Navy Mutiny in the Baltic

Könyv tartalma:

1975-ben Valerij Sablin parancsnokhelyettes lázadásba kezdett legénységével a szovjet Storozhevoj hadihajón. A hajó akkoriban a szovjet-lettországi Rigában tartózkodott.

Sablin bevallott szándéka az volt, hogy a hadihajó Leningrádba vitelével új kommunista forradalmat szítson, ahol a haditengerészet és a tömegek támogatására számított. A szovjet vezetés azonban úgy vélte, hogy Sablin Svédországba szándékozik disszidálni, és magával viszi a modern tervezésű hadihajót, annak minden fegyverzetével, elektronikájával, kommunikációs eszközeivel és kódkönyvével együtt. Ennek következtében Leonyid Brezsnyev szovjet legfelsőbb vezető elrendelte a hadihajó megsemmisítését.

Miután több drámai, de végül sikertelen támadást intéztek a Sztorozsevojt ellen, Szergej Gulyajev vezérezredes, a Balti Flotta haditengerészeti légierejének parancsnoka személyesen rendelte el a Sztorozsevojt elleni rakétaindítást, alkalmazva a nukleáris rakéták indítására vonatkozó különleges protokollt. A kilövés célja a hadihajó megsemmisítése volt.

A legénység azonban ekkorra már feltartóztatta a Sablint, és bejelentette megadási szándékát. A légi személyzet ezt nem tudta, parancsnokuk, Arkhip Szavinkov ezredes azonban nem indította el a rakétát, helyette radarhibát színlelt.

A lázadásnak vége volt.