A mások eredete

Olvasói vélemények

Toni Morrison „A mások eredete” című műve a rasszizmus és a „másság” fogalmának jelentős feltárása Amerikában, rávilágítva arra, hogy a faj hogyan befolyásolja a társadalmi struktúrákat és a személyes identitásokat. Esszéin keresztül Morrison megkérdőjelezi a faj tudományos tényként való felfogását, és mély elmélkedésre és vitára ösztönöz e témákról.

A könyvet mélységéért és elgondolkodtató meglátásaiért dicsérik. Az olvasók nagyra értékelik Morrison képességét, hogy személyes élményeit és történelmi kontextusát beleszövi a faji kérdésekkel kapcsolatos elemzésébe. Sokan tanulságosnak és relevánsnak találják, és megjegyzik, hogy a könyv alkalmas olyan tudományos környezetben való megvitatásra, mint a könyvklubok és az osztálytermek. Az írásmódot a precizitás és a gazdaságosság jellemzi, amely az összetett gondolatokat is hozzáférhetővé teszi.

Néhány olvasó csalódást érzett, mivel a könyv nem foglalkozik a szélesebb körű társadalmi polarizációval, amelyre a cím alapján számítottak. Néhányan úgy találták, hogy a könyv karcsúsága miatt nem elég mélyreható, és a témák hosszabb feltárását kívánták. Emellett vegyesek voltak az érzések Morrison meglátásainak alkalmazhatóságát illetően, különösen a faji diszkomfort árnyalatait illetően a különböző környezetekben.

(80 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Origin of Others

Könyv tartalma:

Amerika legjelentősebb regényírónője azokról a témákról elmélkedik, amelyek foglalkoztatják munkásságát, és amelyek egyre inkább uralják a nemzeti és világpolitikát: faj, félelem, határok, a népek tömeges mozgása, az összetartozás vágya. Mi a faj és miért fontos? Mi motiválja az emberi hajlamot a Mások megkonstruálására? Miért félünk annyira a Mások jelenlététől?

Toni Morrison Norton-előadásaira támaszkodva, A mások eredete című könyvében ezeket és más, az identitással kapcsolatos létfontosságú kérdéseket vet fel. A válaszok keresése során az írónő saját emlékeit, valamint a történelmet, a politikát és különösen az irodalmat veszi figyelembe. Harriet Beecher Stowe, Ernest Hemingway, William Faulkner, Flannery O'Connor és Camara Laye is szerepel a szerzők között, akiket vizsgál. Morrison szépirodalmi műveinek olvasói örömmel fogadják majd a leghíresebb könyveiről - Beloved, Paradise és A kegyelem - szóló beszélgetéseit.

Ha a rasszizmust a példán keresztül tanuljuk, akkor az irodalom fontos szerepet játszik az amerikai faji történelemben, mind negatív, mind pozitív értelemben. Morrison a rabszolgaság romantizálására irányuló tizenkilencedik századi irodalmi törekvésekről ír, szembeállítva azokat Samuel Cartwright tudományos rasszizmusával és Thomas Thistlewood ültetvényfelügyelő és rabszolgatartó banális naplóival. Megvizsgálja a feketeség konfigurációit, a faji tisztaságról alkotott elképzeléseket, és azt, hogy az irodalom miként használja a bőrszínt a karakterek feltárására vagy a narratíva irányítására. Kiterjesztve a témakörét, a globalizációval és a népek tömeges mozgásával is foglalkozik ebben a században. A National Book Award-díjas Ta-Nehisi Coates előszót ír Morrison eddigi legszemélyesebb nonfiction művéhez.