A megnevezhetetlen jelen

Olvasói vélemények

A Roberto Calasso által írt The Unnameable Present két esszéből áll, amelyek a szekularizmust és a második világháborús Európa életét tárgyalják. Míg az első esszé a modern nyugati társadalom önreferenciális természetének éleslátó kritikáját mutatja be, addig a második a Harmadik Birodalom borzalmai közepette egy erőteljes idézetgyűjteményként szolgál. Az írás intellektuális és sűrű, kifizetődő, de néha irritáló olvasmány.

⬤ Jól megírt és elgondolkodtató
⬤ lenyűgöző idézeteket tartalmaz az 1930-as évek értelmiségiektől
⬤ egyedülálló történelmi perspektívákat kínál és betekintést nyújt a kortárs kérdésekbe
⬤ megmutatja Calasso nyelvi mesteri tudását és mély erudícióját
⬤ számos recenzens által erősen ajánlott.

⬤ Lehet bőbeszédű és kanyargós, szabad asszociatív eszmefuttatásnak tekinthető
⬤ a második esszé időnként nélkülözi az eredetiséget és a koherenciát
⬤ a kritikusok szerint a stílusa és a mai elemzések kétértelműsége miatt frusztráló volt olvasni.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Unnamable Present

Könyv tartalma:

Egy döntő kulcs, amely segít megragadni a körülöttünk zajló események néhány lényeges pontját.

Roberto Calasso készülő művének kilencedik része, A megnevezhetetlen jelen, szorosan kapcsolódik az első könyv, A Kasch romlása (eredetileg 1983-ban jelent meg, és nemrég adta ki újra az FSG új fordításban) témáihoz. De míg a Kasch a modernitás felvilágosult feltárása, A megnevezhetetlen jelen a huszonegyedik századba repít minket.

Turisták, terroristák, szekularisták, fundamentalisták, hackerek, transzhumanisták, algoritmikusok: ezek mind olyan törzsek, amelyek a megnevezhetetlen jelenben laknak, és annak idegrendszerére hatnak. Ez egy olyan világ, amelynek látszólag nincs élő múltja, de az 1933 és 1945 közötti időszak előrevetítette, amikor úgy tűnt, hogy minden az önmegsemmisítésre törekszik. A megnevezhetetlen jelen meditáció a ma minden társadalomban zajló, homályos és mindenütt jelenlévő átalakulási folyamatról, amely oly sok korábbi elnevezést vagy alkalmatlanná, vagy félrevezetővé, vagy annak paródiájává tesz, amit korábban jelentettek.

A Calasso régi fordítója, Richard Dixon által érzékenyen lefordított A megnevezhetetlen jelen korunk megdöbbentően eredeti és provokatív látlelete, a The Paris Review által "egyszemélyes irodalmi intézménynek" nevezett írótól. "