Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Days of Adversity - The Warsaw Uprising 1944
Ez a mű az 1944-es varsói felkeléssel kapcsolatos döntések újbóli vizsgálata, amelyeket a földalatti Lengyel Hadsereg (AK) vezetése hozott, valamint a londoni száműzetésben élő magas rangú lengyel parancsnokok megkérdőjelezhető hozzáállása. A felvetett kérdések a következők: szükséges volt-e a felkelés, és miért volt olyan rosszul irányítva egy teljesen közömbös vezetés által? Kihívásként elhangzik, hogy a varsói és a londoni lengyel vezetők egyértelműen érzéketlenek voltak.
Varsóban hagyták, hogy a felkelés megtörténjen, és a rossz hadvezetés miatt már a kezdetektől fogva halálra volt ítélve. A szovjetekről inkább az állapítható meg, hogy nem elárulták a lengyeleket, hanem úgy viselkedtek, ahogyan mindig is viselkedtek a lengyelekkel és Lengyelországgal szemben, vagyis alattomosan és nagy csalárdsággal. Miért lázadtak fel tehát a varsói lengyelek, amikor a szovjetek bátorították őket? A lengyeleknek tudniuk kellett volna, hogy ez egy trükk.
A szövetségesek által az ilyen felkelések támogatására lefektetett tervek ellenére, mint 1944 augusztusában Párizsban, a Vörös Hadsereg végignézte, ahogy a németek megsemmisítik az AK-t, hogy megkíméljék magukat ugyanettől a munkától. Miután a felkelés elbukott, a lengyel vezetés olyan fogságba került, amelyet csak előkelő fogságnak lehetett nevezni, összehasonlítva annak a több százezer honfitársuknak a sorsával, akiket a német fegyveres erők tereltek ki Varsóból, és koncentrációs táborokba, illegális hadifogolytáborokba vagy rabszolgamunkára kényszerítettek.
Nyugaton a magas rangú lengyel parancsnokok nem tartották elfogadhatatlannak a 100%-os veszteségek arányát, mivel szorgalmazták, hogy a szövetségesek repülőgépeivel szállítsák Varsó utánpótlását. Az életek ilyen érzéketlen semmibevétele annak a hiányos megértésének volt a része, hogy a vezetés nem értette meg a lengyel helyzet valóságát 1944-ben: a háború nem Lengyelországról szólt, hanem Németország teljes legyőzéséről. Ha ebből a lengyel szabadság származott, akkor jó, különben a szövetségesek nem térhettek el Németország folyamatos légi bombázásától, ahogy a szövetségesek kelet és nyugat felé söpörtek Németország felé.
A művet lengyel források, valamint öt olyan nővel készített interjúk egészítik ki, akik 1944-ben fiatal nőként és lányként részt vettek a varsói felkelésben. Ezek a most 80-as éveikben járó hölgyek 2012-ben Lengyelországban szívesen adtak interjút a szerzőnek.".
