Értékelés:
James Joyce A művész ifjúkori arcképe című művét kiváló írásmódja és a főhős, Stephen Dedalus pszichológiai és művészi fejlődésének mélyreható feltárása miatt dicsérik. Miközben az olvasók csodálják Joyce nyelvtudását és a 20. század eleji ír élet éleslátó ábrázolását, egyesek lassúnak és időnként monotonnak találják az elbeszélést, ami vegyes érzéseket vált ki az olvasás általános élményével kapcsolatban.
Előnyök:⬤ Gyönyörű és magával ragadó írói stílus, költői prózával.
⬤ Éleslátó reflexiót nyújt a gyermekkorról és a serdülőkorról, különösen a 20. század eleji Írország kontextusában.
⬤ Jól kidolgozott témák a művészi fejlődésről, a vallásról és az identitásról.
⬤ Jó jellemfeltárás és filozófiai viták.
⬤ A 20. századi irodalom kontextusában elismert klasszikus irodalmi érték.
⬤ Lassú tempó, és egyes szakaszok unalmasnak vagy monotonnak tűnhetnek.
⬤ Hosszú fejezetek, amelyek néhány olvasó számára kihívást jelenthetnek.
⬤ Sűrű és összetett témák, amelyek elriaszthatják a fiatalabb vagy alkalmi olvasókat.
⬤ A jobb megértéshez türelemre és esetleg a kulturális kontextus előzetes ismeretére van szükség.
⬤ Egyes kiadásoknak fizikai hátrányai vannak, például apró betűméret vagy sérülés.
(632 olvasói vélemény alapján)
A Portrait of the Artist as a Young Man
„Nem fogom szolgálni azt, amiben már nem hiszek, akár hazámnak, akár hazámnak, akár egyházamnak nevezi magát: és megpróbálom magamat az élet vagy a művészet valamelyik módján kifejezni, amilyen szabadon és teljes mértékben csak tudom, és védelmemre az egyetlen fegyvert használom, amit megengedek magamnak - a csendet, a száműzetést és a ravaszságot.”.
James Joyce rendkívül innovatív fiktív önéletrajza - Richard Ellmann életrajzíró találó megfogalmazása szerint - nem más, mint „egy lélek gesztációja”. Miközben ugyanis leírja alteregója, Stephen Dedalus silány, nyűgös és olykor rémisztő dublini neveltetését, Joyce belemeríti az olvasót a kialakulóban lévő tudatába, olyan nyelvezetet használva, amely a babapofázástól a pokoli prédikáción át a diadalmas művészmanifesztumig terjed. Az eredmény egy mérhetetlen merészségű, ékesszólású és energiájú regény, egy olyan mű, amely irodalmi forradalmat indított el, és korunkban az én ábrázolásának mintájává vált.
E kiadás szövegét Hans Walter Gabler és Walter Hettche újonnan szerkesztette, és Richard Brown új utószóval, kronológiával és bibliográfiával egészítette ki.
