A művészetről és a bölcsességről: Platón felfogása a Techne-ről

Olvasói vélemények

David Roochnik „Platón, a techne és az aporia újrafelfedezése” című írása Platón techne-fogalmának részletes vizsgálatát kínálja, beleértve annak történelmi kontextusát és fejlődését. A könyv olyan radikális tézist mutat be, amely megkérdőjelezi Platón filozófiájának hagyományos értelmezéseit, így jelentős hozzájárulás az ókori filozófia tanulmányozásához és a technológiáról szóló kortárs viták szempontjából való jelentőségéhez.

⬤ Világos és meggyőző elemzést nyújt a techne-ről Platónnál
⬤ tartalmazza a fogalom történelmi kontextusát és átalakulását
⬤ megkérdőjelezi Platón hagyományos értelmezéseit, új perspektívát kínál
⬤ neves tudósokkal foglalkozik
⬤ értékes azok számára, akiket a technológia történelmi és modern kontextusa érdekel.

A radikális tézisek talán nem mindenkinek tetszenek, különösen azoknak, akiknek hagyományos nézetei vannak Platónról; a filozófiai terminológiában vagy a történelmi kontextusban járatlan olvasók számára sűrű lehet.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Of Art and Wisdom: Plato's Understanding of Techne

Könyv tartalma:

Platónnak a techne (technikai tudás) kezelésének átfogó tárgyalása, amelyből kiderül, hogy a platóni filozófia végső célja a nem technikai bölcsesség. A görög techne szó, amelyet általában művészetnek, de kézművességnek, készségnek, szakértelemnek, technikai tudásnak, sőt tudománynak is fordítanak, meghatározó szerepet játszott technológiai kultúránk alakításában. David Roochnik itt átfogóan elemzi Platón e döntő fontosságú szó kezelését. Roochnik azt állítja, hogy Platón felfogása a techne jóságáról, valamint súlyos korlátairól és következésképpen a nem technikai bölcsességgel való kiegészítés szükségességéről közvetlenül szólhat a mi aggodalmainkhoz, amelyek a technológia mai életre gyakorolt aggasztó hatásával kapcsolatosak.

A legtöbb kommentátor számára a techne pozitív, elméleti modellként működik, amelyen keresztül Platón megpróbálja megfogalmazni az erkölcsi tudás természetét. Az olyan tudósok, mint Terence Irwin és Martha Nussbaum azt állítják, hogy az erkölcsi tudás Platón által alkotott változata szerkezetileg hasonlít a techne-hez. Ezzel az érveléssel Platónnak tulajdonítják azt, amit Nietzsche elméleti optimizmusnak nevezett, azt a nézetet, hogy a technikai tudás hatékony csodaszerré válhat az emberi élet dilemmáira és fájdalmas esetlegességeire. A hagyományos bölcsesség szerint, röviden, Platón számára a technikai, morális tudás képes megoldani az élet problémáit.

Szókratész analógiás érveinek szisztematikus elemzésével Roochnik rámutat a hagyományos nézet gyengeségére. Ezeknek az érveknek az alapsémája a következő: ha az erkölcsi tudás analóg a techne-vel, akkor leküzdhetetlen nehézségek merülnek fel, és az erkölcsi tudás lehetetlenné válik. Mivel az erkölcsi tudás nem lehetetlen, nem lehet analóg a techne-vel. Más szóval, Szókratész analógiás érveinek célja, hogy feltárja a techne mint a Szókratész által oly lelkesen keresett bölcsesség modelljének korlátait. Mindazokból az okokból kifolyólag, amelyeket Platón oly gondosan bemutat a dialógusaiban, a bölcsesség nem tehető technikussá; nem válhat techne-né. Ezért - vonja le Roochnik a következtetést - Platón dialógusokat írt technikai értekezések helyett, mivel ezek a megfelelő eszközei a nem technikai bölcsesség kifejezésének.