A négykamrás szív: V3 Nin folytatásos regényében

Olvasói vélemények

Anais Nin regényéről írt kritikák kiemelik a regény önvizsgálatra törekvő és összetett elbeszélői stílusát, amelyet gyakran inkább esszének vagy memoárnak, mint hagyományos regénynek neveznek. A prózát szépségéért és érzelmi mélységéért dicsérik, különösen a főhősnő, Djuna pszichéjének és kapcsolatainak feltárása során. A történetet azonban kritizálják, mert kissé iránytalan, nincs benne érdemi cselekményfejlődés, és a feloldása sem kielégítő.

⬤ Gyönyörű, sodró lendületű próza
⬤ mély karakterfeltárás
⬤ mély érzelmi és pszichológiai témák
⬤ inspiráló és elgondolkodtató
⬤ jól megírt, érzékeny betekintést nyújt a szerelembe és a kapcsolatokba.

⬤ Inkább esszé, mint regény
⬤ hiányzik a szilárd, magával ragadó cselekmény
⬤ egyes leírások túlságosan szentimentálisak lehetnek
⬤ a karakterek mélysége a hiábavalóság vagy az elégedetlenség érzetéhez vezethet
⬤ a befejezés felszínesnek tűnik, és inkább elszáll, mint megvilágít.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Four-Chambered Heart: V3 in Nin's Continuous Novel

Könyv tartalma:

A négykamrás szív, Ana s Nin 1950-ben megjelent regénye a való életből vett viszonyát meséli el, amelyet 1936-ban folytatott a kávéházi gitáros Gonzalo Morral. Nin és Mor egy lakóhajót béreltek a Szajnán, és a hajó őrének és Mor feleségének, Helbának az átható hatása alatt kapcsolatuk alakult ki. Mor a hajót Nanankepichunak nevezte el, ami annyit jelent, hogy "nem igazán otthon".

A regényben, amelyet Nin a hajón szerzett élményeiből merített, a szereplők egyértelműen megrajzolódnak. Djuna magát Nin-t testesíti meg. A kiteljesedést kereső fiatal táncosnő magában foglalja mindazt, amire az írónő akkoriban törekedett. Djuna karaktere más regényekben is megjelenik, talán közvetlen önéletrajzi szálként szövi át Nin regényeit. A cigányzenész Rango tehát Mor, az ő rokkant felesége pedig Zora. Az öreg házőrző olyan erőként van jelen, aki Zorával együtt a szerelmesek boldogságkeresése ellen dolgozik.

Nin fő gondja a "külső", és az, hogy az hogyan hat a "belsőre". A víz ügyesen alkalmazott téma. "Nem félek nagyon a mélységektől" - mondja Djuna - "és nagyon félek a sekélyes élettől". Rango és Djuna kapcsolata tulajdonképpen a víz felszínen maradására tett erőfeszítésük. Nin gyakran alkalmazza a tudatfolyamot, különösen a szerelemről, az életről és a zenéről szóló áradó elemzéseiben, amelyek folytatják a víz képét.

Ana s Nin írására jellemző, hogy részletgazdagságában és textúrájában kitűnő. Leírja Párizst: "fekete lakkozott macskaköveit" és "ezüstös filigrán fáit". A "párás ködsálak" a folyón és "a sült gesztenye éles füstölője" a valóságon keresztül tárja fel forrását: Nin személyes tapasztalataiból.