Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
An Atheism That Is Not Humanist Emerges in French Thought
A francia filozófia a huszadik század második negyedében drámaian megváltozott.
Az első világháború, majd később a náci és a szovjet katasztrófa nyomán olyan jelentős filozófusok, mint Kojve, Levinas, Heidegger, Koyr, Sartre, Merleau-Ponty és Hyppolite amellett érveltek, hogy az ember nem tudja többé betölteni az „Isten halála” által hagyott űrt anélkül, hogy ne idézné fel az emberi történelem legrosszabbját is, és ne becsmérelné az emberi szubjektum méltóságát. Válaszul hozzájárultak ahhoz az új meggyőződéshez, hogy az embert többé nem szabad a lét, a gondolkodás és az etika alapjának tekinteni; az emberi természet inkább más fogalmaktól és struktúráktól vált függővé, beleértve a Létet, a nyelvet, a gondolkodást és a kultúrát.
Ez az érv, amely az egzisztencializmus és a strukturalizmus számára kiemelkedő jelentőségű volt, a háború utáni gondolkodást uralni kezdte. E fejlemények intellektuális története azt állítja, hogy középpontjukban egy új ateizmus állt, amely a humanizmust elégtelennek és végső soron erőszakosnak utasította el.
