A német bűnösség kérdése

Olvasói vélemények

A könyv Karl Jaspers filozófus klasszikus műve, amely a német pszichét és a második világháborút követő bűntudat összetettségét vizsgálja. A mű kiemelkedik világos és közérthető írásmódjával, amely mélységesen és világosan tárgyalja a súlyos témákat. Az olvasók nagyra értékelik a kényes téma objektív megközelítését, így a filozófia és a történelmi összefüggések iránt érdeklődők számára értékes olvasmány.

⬤ Jól megírt és könnyen olvasható
⬤ összetett témák tárgyilagos kezelése
⬤ értékes betekintés a második világháború utáni német bűnösség és társadalmi kérdésekbe
⬤ a filozófia és a történelem iránt érdeklődő olvasók számára lebilincselő.

Néhány olvasónak nehéznek vagy nehezen feldolgozhatónak tűnhetnek a témák, attól függően, hogy mennyire érdekli őket a téma.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Question of German Guilt

Könyv tartalma:

Nem sokkal a náci kormány bukása után a Heidelbergi Egyetem egyik filozófiaprofesszora olyan témáról tartott előadást, amely a gondolkodó németek tudatát és lelkiismeretét égette. "Bűnös-e a német nép? " Karl Jaspers, egy kiváló európai filozófus előadásai nagy figyelmet keltettek a német értelmiségiek és diákok körében; úgy tűnt, hogy egy rendezetlen világban utat kínálnak a józansághoz és az erkölcsösséghez.

Jaspers, aki egy életen át liberális volt, ebben a könyvében megpróbált racionálisan megvitatni egy olyan problémát, amely eddig csak hőséget és dühöt váltott ki. Könyve nem volt sem kitérő bocsánatkérés, sem üdvös elítélés, hanem különbséget tett a bűnösség típusai és a felelősség fokozatai között. A bűnösség négy kategóriáját sorolta fel: bűnös bűnösség (nyílt cselekmények elkövetése), politikai bűnösség (a náci rezsimbe való politikai beletörődés mértéke), erkölcsi bűnösség (a barátok magánvéleményének kérdése) és metafizikai bűnösség (azok egyetemes közös felelőssége, akik inkább életben maradtak, minthogy a náci atrocitások elleni tiltakozásul meghaljanak).

Karl Jaspers (1883-1969) orvosi diplomát szerzett, de hamarosan a pszichiátria iránt kezdett érdeklődni. A pszichopatológiáról szóló szabványmű, valamint Strindbergről, Van Gogh-ról és Nietschéről szóló külön tanulmányok szerzője. Az első világháború után a filozófia professzora lett Heidelbergben, ahol briliáns tanárként és az egzisztencializmus korai képviselőjeként szerzett hírnevet. Az elsők között volt, aki a német olvasókkal megismertette Kierkegaard műveit.

Jaspersnek 1935-ben le kellett mondania posztjáról. A teljes elszigeteltségből, amelybe a hitleri rezsim kényszerítette, Jaspers 1945-ben visszatért a fiatalabb németországi liberális elemek központi szellemi vezetői pozíciójába. Első 1945-ös előadásában nyomatékosan emlékeztette hallgatóságát a német zsidók sorsára. Jaspers makulátlan náciellenes múltja, valamint érzékeny elméje gyülekezési központtá tette őt azon honfitársai számára, akik egy szabad és demokratikus Németország újjáépítésére törekszenek.