A német bűnösség kérdése

Olvasói vélemények

Karl Jaspers könyve a második világháború utáni német bűntudat pszichológiai és filozófiai következményeit tárgyalja, világos és közérthető módon bemutatva azokat. Jaspers háború után tartott előadásain alapul, amelyek a bűnösség, a felelősség és a náci Németország felemelkedésének összetett témáival foglalkoznak.

⬤ Jól megírt és közérthető
⬤ objektív nézőpontot nyújt az érzékeny témákhoz
⬤ értékes filozófiai meglátásokat kínál
⬤ a német történelem és filozófia iránt érdeklődőknek ajánlott
⬤ mélyen leköti az olvasót.

Nem biztos, hogy a filozófia vagy a német történelem iránt nem érdeklődők számára vonzó; egyesek számára a téma nehéznek vagy érzelmileg megterhelőnek tűnhet.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Question of German Guilt

Könyv tartalma:

Nem sokkal a náci kormány bukása után a Heidelbergi Egyetem egyik filozófiaprofesszora olyan témáról tartott előadást, amely a gondolkodó németek tudatát és lelkiismeretét égette. Bűnös-e a német nép? Karl Jaspers, egy kiváló európai filozófus előadásai nagy figyelmet keltettek a német értelmiségiek és diákok körében; úgy tűnt, hogy egy rendezetlen világban utat kínálnak a józansághoz és az erkölcsösséghez.

Jaspers, aki egy életen át liberális volt, ebben a könyvében megpróbált racionálisan megvitatni egy olyan problémát, amely eddig csak hevületet és dühöt váltott ki. Könyve nem volt sem kitérő bocsánatkérés, sem üdvös elítélés, hanem különbséget tett a bűnösség típusai és a felelősség fokozatai között. A bűnösség négy kategóriáját sorolta fel: bűnös bűnösség (nyílt cselekmények elkövetése), politikai bűnösség (a náci rezsimbe való politikai beletörődés mértéke), erkölcsi bűnösség (a barátok magánvéleményének kérdése) és metafizikai bűnösség (azok egyetemes közös felelőssége, akik inkább életben maradtak, minthogy a náci atrocitások elleni tiltakozásul meghaljanak).

Karl Jaspers (1883-1969) orvosi diplomát szerzett, de hamarosan a pszichiátria iránt kezdett érdeklődni. A pszichopatológiáról szóló szabványmű, valamint Strindbergről, Van Gogh-ról és Nietschéről szóló külön tanulmányok szerzője. Az első világháború után a filozófia professzora lett Heidelbergben, ahol briliáns tanárként és az egzisztencializmus korai képviselőjeként szerzett hírnevet.

Az elsők között volt, aki a német olvasókkal megismertette Kierkegaard műveit. Jaspersnek 1935-ben le kellett mondania posztjáról. A teljes elszigeteltségből, amelybe a hitleri rezsim kényszerítette, Jaspers 1945-ben visszatért a fiatalabb németországi liberális elemek központi szellemi vezetői pozíciójába.

Első 1945-ös előadásában nyomatékosan emlékeztette hallgatóságát a német zsidók sorsára. Jaspers makulátlan náciellenes múltja, valamint érzékeny elméje gyülekezési központtá tette őt azon honfitársai számára, akik egy szabad és demokratikus Németország újjáépítésére törekszenek.